Először a táskás szemek a fesztiválközpontban. Meg az utcán. Mintha a fél város, az egész stáb másnapos lenne. Nyűgös titkárnők veszik fel a telefonokat, migrénes illetékesasszonyok birodalmuk sötétítőfüggönyének oltalmában hosszan bámulják a Blanco Correcting Fluid flakont. Elgurult.
Aztán a város őrültjei, a szent másképp gondolkodók. A kiabálós, a szatyorlengetős, a kutyás, mind egy szálig hozzák a formát. Formát hoznak.
A kiabálós átbiciklizik a Toldi utcán, fél kézzel fogja a kormányt, öklétrázva teszi közhírré sérelmeit. A kacifántos szidalmak szépen visszahangoznak a JATE Klub lejárójában.
A maszkák, azok szép, lelkes ember–lányok. Kicsit ásítoznak a bulletinhegyek fölött és titkos szerelmekre gondolnak; Balog Józsi pohár sörrel a kezében taglalja a Stirlitz-rovat erényeit. Gyula, a Francia, egy ócska kerékpárt hajt a Kárász utcán, szeme dagadt és véres; ó jaj, hát igen, azért eléggé gecihajtós ez a kommunikációs menedzselés. Néhány hontalan már kora délután aszfaltnak esik: az egyik a Hősök kapujánál, egy másik pedig a Zsinagóga kertjében lassul be. Három pedig padra veszi a Széchenyi teret. A jó, a rossz és a csúf. És a nő. Meg a hő.
A fesztivál művészeti igazgatója kitalálja, hogy a MASZK vezetősége Szalai tördelővel megerősítve a milánói Pantone Scala-ban fog operabetéteket előadni. (Process Color, Imagine Guide)
A Régi Hungival szemben a Stefánia hűvösében két korcs próbál meg üzekedni, kevés sikerrel. Szőke Szabolcsék kissé izzadnak a kis zsina hűvösében, cirkuszos leszel, te hólyag! A Dugó téren egy nyugdíjas majd leborul a padról, ágyat kíván, nincs ereje hazamenni. Délután már félházzal fut a a Sörkert, némelyek meggondolatlanul
Stellát kérnek, pedig máskor a Borsodit nyomják, egy fenét hát, két korsóval kevesebb. Egy fickó két cédével szaladgál, az egyik boltban szégyenteljes árat kínálnak a fényes korongokért; ám nincs más választás, estére színházba visz egy szép leányt.
Saci sokat telefonoz, feszt is, csoportokról, kíséretről, pakolásról, székekről duruzsol
a meleg kagylóba – ha így, akkor maszkapesztrál. Fábián délig alszik egy kanapén, akkor sem riad, amikor a Maszk iroda előtt robbanás történik. Tizenegy óra huszonötkor a szerkesztőség első emeleti ablakának fémpárkányán a napsugárzás hatására felrobban egy narancssárga, azonosítatlan márkájú öngyújtó. A közelben dohányzó miskolci maszkák megriadnak, Eszter a független szálláskoordináta melléüt a “Kafé Mettyúz” karaktersorozat gépbe vitelekor, Judit tovább füstöl. Zsuzsi-maszka könnyebben megsérül, gyógyulása nyolc napon belül várható. A Metanoia sötétre szcenizál a Zsina karzatán, hőszínház lesz 'azmeg, mondják. Állatvédők éjszakai műszakban.
Mindenki olyanabb ma, mint máskor.
A hülyék még hülyébbek, a hazudósok formában vannak, hogyne, amikor a hiszékenyek szintúgy… Sziporkáznak a jópofák, homlokukon veríték, gyerekek gyerekeskednek, a jószívűek balekságig mennek el, egy külvárosi jósnő alig győzi a melót, munkaidő után adminisztrátorlányok rohanják meg. És a szegedi szúnyogok. Hát, ezek még nappal is csípnek.
A szeretők és szerelmesek megszépülnek, egy kicsit talán jobban szeretik egymást;
s a pék, az istenadta pék, forró cipókat, izzó kemencét álmodik az átizzadt paplanhuzat alatt.
Ez lesz az év 201. napja, folyamatában a Thealter 50. napja.