No, mi vagyunk a sajtó képviselői, Ön meg egy rendezőnő, ez itt egy börtön. Annak van egy színháza. Áll az időben. Mit jelent ez?

Ott áll az idő. Kinek meddig. Az érzi a legjobban, aki éppen kilép onnan.
A kaputól az elfelejtettbe. És ami a köztes állóidőben történik, arról, abból igyekszünk megszólalni.

Kik vagytok ti?
A szegedi Csillag Börtön 13 elítéltje és jómagam.

Mit követtek el ezek az emberek?
Remélem, ha megnézik az előadások egyikét, akkor már nem ez lesz számukra a legfontosabb kérdés. Hanem talán az, hogy ők bármilyen előélettel is bírnak ma, ott és akkor, az amit sugároznak önmagukból. Ha ezt a kérdést fontosnak tartod, akkor csak annyit mondhatok, hogy ebben a társulatban több a gyilkosságért elítélt, mint akik egyéb jogi skatulyákba tartoznak. Sokuknak ismerem a bűncselekményét, de engem leginkább ők maguk; a jellemük és leginkább a jövőjük érdekel.

Hogyan került ez az előadás a Thealter fesztiválba programjába?
Véletlenül. De inkább a darabról beszélnék: sohasem leszünk „készen”. Mert "sohasem érthetjük meg a legmélyét a nyomorúságnak".
Csak annyit szertenénk, hogy valaki elpiruljon. Vagy valakik. Lehet, hogy mi… Vagy nem.

Nem félsz a börtönben?
Tőlük? Nem. De ők csak „tizenhárom a Csillagból”. Van még másik hétszáz. Ez a tizenhárom ember valószínűleg nem reprezentálja mindazt, mit róluk „előítélünk”. Különben sem kellene ítélni. Főleg nem előre, mielőtt még nem ismersz, és fel nem ismersz. Valóban, egy kissé tényleg félek: attól tartok, megsérülhetnek ezek az emberek. Kockázatom őket. Ettől félek.