zap-tudat-avisztika
látogatás
rokkendroll szanatórium
elme-ideg-purgatórium
kávé cigaretta rum
sóhaj hajnali reggeli
fékezhetetlen bagzás utáni
féllatin mosoly
osho már por
valahol itt kell lenni az öröklétnek
nem találom a halálom
fitt a gyülekezet

hol a haljel az alkaron?
sírnak a vitrinekben
későn kelnek de korán elkelnek
a szkeri monszterek
a szkeri monszterek
a jéggitár elolvad vadul
az égő gitár elhamvad
egy kis deadrock ráadásul
Kedves Mihály !
A múlt évben egy diákszigeti nyilvános beszélgetésen kifejtettem,
többek közt Neked is, azon meglátásomat, hogy a rock and roll meghalt.
Elveszítette három alapvető jellegzetességét: a lázadást, a nemzedéki
jelleget és az új formák keresését. Ezt a gondolatot azóta sok,
másokkal folytatott beszélgetésen is megmérettem, és most is csak
megerősíteni tudom. Azonban ez természetesen a rock and rollra, mint
jelenségre érvényes. Annál hősiesebbnek tartom a Balaton működését egy
ilyen kihalófélben lévő, anakronisztikus műfajban, tehát úgy gondolom,
hogy megállapításom egyáltalán nem sértő Rád nézve.
Maradok tisztelettel:
egy rajongó
A Balatonról
Mondja Szöszi Fürt: nekem a Balaton zenéje olyan, mint egy mantra: monoton, de nem kataton.
Barátja szerint: széttáncolom az agyam, pedig a számok többsége lassú…
Dzsó, aki épp a teremből ki: ez egy olyan szomorú vidámság, vagy vidám szomorúság… vagy a kettő között, de bírom…
Más: Örülök, hogy a Dönci játszik a Vígh Mihállyal, mert ő kurva érzékeny gitáros…