zap-tudat-avisztika
látogatás
rokkendroll szanatórium
elme-ideg-purgatórium
kávé cigaretta rum
sóhaj hajnali reggeli
fékezhetetlen bagzás utáni
féllatin mosoly
osho már por
valahol itt kell lenni az öröklétnek
nem találom a halálom
fitt a gyülekezet
hol a haljel az alkaron?
sírnak a vitrinekben
későn kelnek de korán elkelnek
a szkeri monszterek
a szkeri monszterek
a jéggitár elolvad vadul
az égő gitár elhamvad
egy kis deadrock ráadásul

Kedves Mihály !
A múlt évben egy diákszigeti nyilvános beszélgetésen kifejtettem, többek közt Neked is, azon meglátásomat, hogy a rock and roll meghalt. Elveszítette három alapvető jellegzetességét: a lázadást, a nemzedéki jelleget és az új formák keresését. Ezt a gondolatot azóta sok, másokkal folytatott beszélgetésen is megmérettem, és most is csak megerősíteni tudom. Azonban ez természetesen a rock and rollra, mint jelenségre érvényes. Annál hősiesebbnek tartom a Balaton működését egy ilyen kihalófélben lévő, anakronisztikus műfajban, tehát úgy gondolom, hogy megállapításom egyáltalán nem sértő Rád nézve.
Maradok tisztelettel:
egy rajongó

A Balatonról
Mondja Szöszi Fürt: nekem a Balaton zenéje olyan, mint egy mantra: monoton, de nem kataton.

Barátja szerint: széttáncolom az agyam, pedig a számok többsége lassú…

Dzsó, aki épp a teremből ki: ez egy olyan szomorú vidámság, vagy vidám szomorúság… vagy a kettő között, de bírom…

Más: Örülök, hogy a Dönci játszik a Vígh Mihállyal, mert ő kurva érzékeny gitáros…