„a színház katonája köteles
teljes fizikai és pszichés
összességével, maradéktalanul
és haladéktalanul és az ellenkezés
legcsekélyebb árnyéka nélkül
a haza szolgálatára.
a rohadt haza és a gyűlöletes
nép, ez az ezerfejű hidra,
amely fölemelte a színház
katonáját, s leejti majd, ha eljön az idő,
ez a borzasztó és kényszeres
konglomerátum,
a föld, ahonnan a színház
katonája vétetett, az ég, ami
a színház katonája fölé borul,
s az ég valamennyi tartozéka,
ahogy a földnek is, mely
fölbomlasztja majd és megeszi
és kiköpi újra, tehát a menny
és pokol szolgájaként életét
áldoznia kell, ez nem kétséges,
ez bizonyosság, ahogy egy vödör,
ahogy a deszkák, melyre fölszögezik,
ahogy a tűz, mely a beleibe nyal,
ahogy a sötétség, mely ledönti végül.
ahogy a puszta kiáltozását, nyögéseit
és sóhaját hallani végül.
úgy!"