Ez egy ezredévi kortünet. Kiáltvány, ha van még, egy színházi pillanatért.

Egy lebujban egy kis napfogyatkozás – férfivirtus és idôdüh, lányok mámoros sikolya – pár másodperc csupán, épp annyi utána, mint elôtte, de egy másodperc legalább ezer év.

"Mindenekelôtt arra van szükségünk, hogy éljünk, meg arra, hogy higgyük, ami éltet, és abban, hogy egyáltalán éltet valami. Hogy az a valami, ami énünk titokzatos belsejébôl fakad, nem támad szükségképpen örökkön-örökké az éhség durva indulatával ellenünk." (Antonin Artaud)
Támogatók: MKM, NKA, Fôvárosi Önkormányzat Színházi Alap, MU Színház, Szkéné Színház