"Az elôadás témája az emigráció.
A hetvenes évek közepén
színházunk "véglegesen" elhagyta Magyarországot. Squat Színház néven
telepedett le New Yorkban és bolyongott a világban. Ez a darab
éléskamrája, ebbôl táplálkozik.
Az esemény maga egy hosszú
repülôút New York és Európa között. Az utazó félálomból felébred, azt
se tudja, hol van, még a nevére sem emlékszik. Sehol sincs. Végtelenül
hosszú pillanat, amíg valahogy a múlt cserepeibôl összeáll a mozaik.
Az
emigráció intenzív élet. A megváltozott kultúrkörnyezet különleges
erôfeszítést kíván a hontalantól. Egyszerre kell felejteni, hogy
funkcionálni tudjon, és emlékezni, hogy ne gondolja, hogy teljesen
elvesztette az eszét, emlékezôképességét.
A darab eredetileg a
Holland Színházi Intézet megrendelésére készült, a téma a "disszidens"
volt. (Disszidens: nem divatos kifejezés, politikai emigráció; belsô,
külsô emigráció; lásd még: Jeremiás próféta kiment a pusztába, hogy
szárított teveszart egyen vacsorára; Helsinki: egyezmény az emberi
jogokról; Szókratész nem vállalta, inkább mérget ivott; elveszett
gyermek, stb.)
Az elôadás formája: három
levél Ritsaert ten Cate barátomnak, az amszterdami Mickery Workshop
igazgatójának, aki 1975-tôl segítette a Squat Színház mûködését,
anyagokat csempészett ki Magyarországról. Fellépéseket, helyet, anyagi
hátteret biztosított a színház részére. És ô hozott vissza
Magyarországra 1991-ben."
Halász Péter
|