"A darab összefonja a Bibliát Hófehérke történetével, méghozzá úgy, hogy a mese egyes szereplői és epizódjai bibliai alakok és események profanizációi lesznek. Vagyis az előadás a bibliai szöveget lecsupaszítja, megfosztja szakrális/metaforikus szintjétől és bizonyos részeit elsődleges jelentésükben - sokszor még azt is parodizálva - játszatja el. Így a biblia mint nagy elbeszélés elvezti abszolút tekintélyét, akárcsak az egy-egy képi vagy szöveges utalással szintén játékba hozott magyar és keleti mondakörök, vagy a kommunista ideológia. a lerombolt egészek helyére semmit nem állít az előadás, így más nem marad, mint a bizonytalanság és a töredékeket magában olvasztó káosz...
A rendezés felvázolt, összetett és látszólagos rendezetlenségében jelentést hordozó eszköztára hozza létre az előadás minden állandóságot megkérdőjelezett világképét. Más szóval, e Hófehérke egyetlen abszolútuma a teljes relativitás. A néző feladata eldönteni, hogy fogadja az előadást világértelmezésében és színházértelmezésében is meghatározó provokációt."
Hegyi Kata (Ellenfény 1998/3)