(Az Artus kalapja)

Az Artus legújabb elôadását Szondi Lipót „Káin a törvényszegô és Mózes a törvényalkotó” címû
tanulmánya inspirálta. A „Káin kalapja” persze nem filozófiai mû, nem pszichoanalitikus sorstanulmány, nem elméletek illusztrációja. A jeleneteket nehéz – néha lehetetlen – és szükségtelen „visszabontani” azokra az absztrakt megfogalmazásokra, amelyek kiindulásul szolgáltak a munka kezdetén.

A képek megfejtése önmagukban van, a „szándékok” – mint a fércöltés fonalai – a próbák során lassan kihullottak az anyagból, s maradt az elôadás sajátos szövete: a profán emelkedettséggel, komoly humorral megközelített/újraírt mítoszok valósága. Mozdulat-zene, képzômûvészettel beoltott tánc, test-költészet, gondolat-színház. A részleteiben teljes megjelenítés. Artus.

(Káinnak nem is volt kalapja)

A kalap nem öröktôl való. A kalapot föl kellett találni. A folyton menekülésre kényszerülôk addig-addig tartották fejük fölé a kezüket – félvén Jahve bosszújától –, amíg egyszer csak ottmaradt. Valahogy így. A kalap azóta is különleges tárgy: a tisztelet, a rejtôzködés, a védekezés, a védelem szimbóluma. Elválaszt és összeköt, véd és elrejt. Alázatot sugall és félelmet. Eltakarja a Káin-bélyeget, vagy épp maga is megbélyegez.

(Mózes és a Káin-bélyeg)

A minták: „Káin” és „Mózes”. Káin ölt. Egy kôvel agyonütötte öccsét. Mást alig tudunk róla. Káin gyilkos. Mózes ölt. Késôbb kôbe véste: Ne ölj. Mózes a törvényalkotó. Káin a féltékeny testvérgyilkos örök jelképe, de a Káin-bélyeget Mózes is viseli. Káin az álcázás mûvésze. Rejtôzködik: csupa kedvesség, csupa maszk. Mózes lázadó és alázatos. Hogy saját agresszivitását megfékezze, törvényeket alkot, amelyeket aztán ráerôltet mindenkire. S ha valaki nem engedelmeskedik, kitör belôle a káini indulat. Az elôadás, ha úgy tetszik, egy sor Káin-történet, másképp és megint másképp elmesélve. Mi pedig keressük a dolgok értelmét: megörököltük az indulatokat és a törvényeket; az egész végtelen ámokfutást.