![]() |
![]() |
|
||||||||||||
A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek | ||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||
|
![]() |
Részletes programInformációkTámogatókPartnerekEx-stasis fesztiválújságGaléria Thealter rádió |
![]() |
![]() ![]() |
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
megnyitók napja2008.07.24.
01:30 megnyílt elkezdődött itt a tizennyolcadik de még előtte nem hitték volna az első magyar garantáltan pártsemleges politikusképző artistaiskola vizsgacirkuszának tagjai, hogy az első napon extrém körülmények között mutatják be a darabjukat pedig ők már láttak mindent meg nagyjából annak az ellenkezőjét is de biztos vagyok benne, hogy egy zenélő szökőkút soha nem épült még be ennyire szervesen a darabba a szökőkút nem annyira, mint a zene egy kis magyar nóta, egy kis szép magyar tánc ilyesmik nem baj aki kíváncsi volt a hmgs diákokra, az közel húzódott és kinyitotta a fülét – voltak jó néhányan nekem az európa kiadó száma járt végig a fejemben – nem tudta elnyomni sem a magyar nóta, sem a hmgsek dobja -, a szavazz rám szavazz rám beváltom minden reményed nincs hangod használd az enyémet szavazz rám ha harc hát legyen harc tudom hogy régóta engem akarsz iszonyú szavahihető vagyok gyönyörűen fogok énekelni ha kapok még egy szavazatot szavazz rám válassz tisztességesen válassz meg különben végeznek velem válassz meg bizalmadat úgy élvezem nagyjából ennyire emlékszem, elég nehéz volt leporolni ezt az agyam mélyéről előásott szöveget sarló és kalapács, piros fehér csíkos lobogó, vörös és narancssárga zászló valamiben mindannyiunknak hinnünk kell valamiért mindannyian tartozni akarunk valahová beállni egy szimpatikus sorba együtt üvölteni a szimpatikus tömeggel a tömeggel amelynek mi magunk is szimpatikusak vagyunk a hmg után le a jatéba, ekisfeszt akadémia megnyitó a nagy fesztiválhoz társult egy kis egyetemi feszt mintha tizennyolc éve a thealter is így kezdte volna balog: akik elsők, azoktól azt soha elvenni nem lehet, legyen nektek fény minden előadás ez volt az útjára bocsátó üzenet a tizennyolcévestől az újszülöttnek aztán konzervartaudrium: induló bizony. így van ez. mindenkinek van egy indulója. amit ott hall legbelül. amire lépked. az én korosztályom számtalan indulót el tud még ma is énekelni, a mi gyerekeink ezeket már csak hírből ismerik pedig indulónak lenni kell, amire a mi lábunk mozdulni tud, amire a mi szívünk dobbanni tud lehet ez egy gyerekdal, egy zengő ommmmmm, vagy egy mélyről jövő sóhaj mindenkinek van egy indulója amire szeret masírozni, akár melegítőben olimpiai zászlót lobogtatva, akár öltönyben és nyakkendőben, kissé zilált hajjal, akár hálóingben – egyre megy snitt és már a zsina az én utcám az én udvarom az én megszépült homlokzatom ópening ceremóni. thealter tizennyolc a csendes udvar végre megtelik zsivajjal ukrán, angol, francia szavak ficánkolnak a fák alatt, mint apró halak a vízben elmúlt 365 nap siklik a távolba mintha nem is egy éve de jó hogy itt vagy jó téged újra látni és jön egy úr kalapban, bőrtáskával a hóna alatt tizennyolcadszor nyitja meg ezt a fesztivált balog józsefnek hívják azt mondja: a szabad színházat szeretjük én meg azt: igen, szabadon szeretjük balog: legyetek nyitva, ámuljatok, a lehetetlen megtörténik veletek balog kiállításmegnyitó-performanszának megajánlom az idei fesztivál különdíját aztán a komoly-megható pillanatok utá hazaérkeztünk. compagnie józsef terfeli (ch): ooorpehus egyszerre mozog és beszél mit bír el a test? mindent hol a határ? sehol a fájdalom jó mit bír el az elme? semmit hol a határ? te vagy a határ. feszülő izmok forduló csípő lendülő karok kapaszkodó lábujjak mikor feküdtél utoljára a hűvös padlón? mikor simultál arcoddal az erezett deszkákhoz? három ember három test honnan veszik a harmóniát? az egyszerrét? az együtt, de külön-különt? kifelé vagy befelé figyelnek? körvonalkorrekció. köszönjük szépen, andaxinház. mint mindig. a törzs – játékmester: keserű imre interaktív vagy? bátor, ha nézőként fel kell menni a színpadra? mersz, vagy csak vágysz rá, és maradsz a székeden? mindegy, ki hív? összevissza rajongasz? vagy vannak elveid? és ha végre egy teremben azokkal, akik ugyanúgy, mint te? felszabadulsz? vagy megdöbbent a szomszédod grimasza? ahogy álarcot húz magára? hogy fogsz vele kezet? tényleg mélyen a szemébe nézel, vagy fél szemmel a játékmestert figyeled, mi jön most? Türelmetlen vagy? haladnál tovább? hogy hova jutunk? vagy valóban át tudod magad adni a pillanatnak, felébred benned a rég óta alvó gyermek és végre újra játszol? megfordul a fejedben, mit szólna a főnököd, hogy ha most látna? szeretnéd, ha itt lenne az abc-ből a kedves nő, aki a húsos pultnál kiszolgál, és megsúgja, ha nem friss a hús? csak magadnak akarod az élményt, vagy jó lenne megosztani? néha kizökkensz? észreveszed, hogy mások figyelnek? hogy a fényképezőgép optikája feléd fordul? félsz, hogy megörökítenek? hogy ellopják az arcod, az önfeledt arcod? milyen az összetartozás érzése? megnyugtat? erőt ad? vagy épp harsánnyá tesz? kötekedővé? gondolsz az utolsó pillanatra? hogy ki jut majd eszedbe? hogy kinek az arcát viszed majd magaddal? gondolsz, mert keserű eszedbe juttatta. ahogy azt is: olykor szeretetre van szüksége, máskor meg arra, hogy megölelj valakit babusgatva, anyáskodón, mert úgy érzed, hogy túlcsordul a szíved, és a szeretetedet mindenkivel megosztanád. budha, jézus és allah büszke rád kobez-centre memoire de corps (fr) – nyári mozi (sbr): csend-ért lehetne tényleg nyári mozi, susognak a fák, zöld levelek ringanak az ágakon, átszűrődik rajtuk a napfény, méhek döngenek, forróság száll a levegőben és por, és ebben a rekkenő hőségben fehér ruhás emberek járnak körtáncot egy kertben, ahol a nyárfák ahol a nyárfák állnak és nézik őket, azon töprengve: ezek a zajos, ricsajos emberek tudják-e, mi az a csend, tudnak-e hallgatni, tudják-e meghallani azt a csendet ami belül van és belülről jön és ezek az emberek a szép fehér ruhájukban leülnek egy szép asztalhoz szép emberek szép a szemük kifejező az arcuk szépek a ráncaik szépen öregednek ülnek egy asztalnál és nem férnek meg egymás mellett összeférhetetlenek elviszik az asztalt aztán gyorsan az asztalfőre ülnek, hogy a többi tudja, hol a helye én szeretem a francia meg a magyar nyelvet egyszerre hallani két külön zene összekeveredve két különböző dallam koppanó k-k, lágy l-ek pergő és levegős r-ek váltják egymást „ha meg akarod élni a csendet, nincs más dolgod, mint megélni a csendet” – ugye milyen egyszerűnek tűnik ez, de mégsem az mi már nem bírunk hallgatni mindig kell hogy szóljon valami a fülünkbe mindegy, hogy zene, szöveg, hírek vagy esti mese mi a háttérzaj nemzedéke vagyunk nem ismerjük az erdő csöndjét, a rét csöndjét, a szántóföldek búzasusogtató csöndjét mi félünk, ha csönd van körülöttünk gyanakodni kezdünk: valami nincs rendben menekülünk a csend csönd elől pedig a csend fehér ingben asztalnál ülő férfi, aki azt mondja: nem kell megölni az összes káposztahernyót, ha látni akarod táncolni a fehér pillangókat dénesék után kiábrándító volt a szakadó eső - persze, tavaly a 40 fokban mi másra vágytunk, most meg tessék, itt van, de ez se jó de a forró tea kárpótolt meg a hajnalig tartó webnapló szerkesztés is na jó túloztam de melyik mondatommal is? a nadrágom térdig vizes lett a tornacipőmről pedig bokáig nyemcsok éva eső és ide még egyszer a mai legjobbat: |
|
a lap tetejére |
![]() |
![]() |
![]() |
||||
|