klamm háborúja

01:21

az órán ma a Faustot vettük.
klamm tanár úr gúnyolódott velünk.
"nem óhajtanának esetleg jegyzetelni?"

haragszik ránk, mert írtunk neki egy levelet. a hadüzenetet, így nevezte.
ő azt mondta, hogy ez  sértés azok számára, akik a háborúban sebesülést szenvedtek.

a szüleink jártak az igazgató úrnál, hogy adjon nekünk másik tanárt. de klamm tanár
úr azt mndta, őt senki se kérdezi meg, hogy akar-e más diákokat.
"úgy állok szemben a diákjaimmal, mintha soha nem hallottam volna róluk a tanáriban"
mármint pletykákat.
szerinte mi megvádoltuk.
szasának egyest adott.
pedig ő elment hozzá, és kérte, hogy kettest adjon neki, hogy érettségizhessen.
de klamm tanár úr a szemébe nevetett és becsapta az orra előtt az ajtót.



"adok egy utolsó esélyt. hogy én a diákok előtt bocsánatot kérjek? ez vicc.

ha nem akarnak repülni ebből az iskolából érettségi nélkül,

kérjenek bocsánatot tőlem."

de mi nem akarunk bocsánatot kérni.
mert szasa, miután elment a tanár úrtól, felakasztotta magát.

klamm tanár úr megfenyegetett bennünket. aztán megpróbált megvesztegetni,
hogy mindenkinek hármas ad. na jó, négyest. rendben, négyötödöt.
próbált jópofizni.
hízelgett.

elmesélte, hogy a kollégái elhúzódnak tőle. a diákjai meg akarják szégyeníteni,
német irodalomból keresztkérdéseket tesznek fel neki. de ő mindegyikre
tudja a választ.

klamm tanár úr feljegyzéseket ír a diákjairól és a tanártársairól.
külön füzetet nyitott mindenkinek.
a füzeteket a pincéjében őrzi.
gyűlöli nógrádi tanárnőt, akinek szerinte az egyetlen hibája: nincs más vágya,
hogy a diákjai szeressék.

klamm tanár úr az órán egyszer bekötött fejjel jelent meg.
azt mesélte, hogy elesett.
a fürdőszobában feküdt, folyt a vére, amivel aztán a vécécsészére írt.

három szó fért rá.
végül azt írta rá:
minden tanár gyilkos


klamm tanár úr szeirnt a tanárok nem nyerhetik meg a háborút a pattanásos
képű pubertáló barbár hordák ellen. a tanárok megöregszenek, a barbárok
pedig mindig folyamatos utánpótláshoz jutnak.

engem is sértegetett.
azt mondta, zita, magának csorog a nyála, nagy a feneke.
és azt is mondta, hogy aki nem érzi a pedagógiai éroszt, lője főbe magát.

aztán azt is mondta: azért iszik, persze, kizárólag pohárból, üvegből
soha sem, mert hát a túlélési kényszer ugyebár.

azt is mondta: bocsánat, hogy én vagyok az utolsó tanár, aki adni
akar maguknak.

aztán főbe lőtte magát.

hát így történt.