klamm háborúja2008.07.28.
01:21
az órán ma a Faustot vettük. klamm tanár úr gúnyolódott velünk. "nem óhajtanának esetleg jegyzetelni?"
haragszik ránk, mert írtunk neki egy levelet. a hadüzenetet, így nevezte. ő azt mondta, hogy ez sértés azok számára, akik a háborúban sebesülést szenvedtek.
a szüleink jártak az igazgató úrnál, hogy adjon nekünk másik tanárt. de klamm tanár úr azt mndta, őt senki se kérdezi meg, hogy akar-e más diákokat. "úgy állok szemben a diákjaimmal, mintha soha nem hallottam volna róluk a tanáriban" mármint pletykákat. szerinte mi megvádoltuk. szasának egyest adott. pedig ő elment hozzá, és kérte, hogy kettest adjon neki, hogy érettségizhessen. de klamm tanár úr a szemébe nevetett és becsapta az orra előtt az ajtót.

"adok egy utolsó esélyt. hogy én a diákok előtt bocsánatot kérjek? ez vicc.
ha nem akarnak repülni ebből az iskolából érettségi nélkül,
kérjenek bocsánatot tőlem."
de mi nem akarunk bocsánatot kérni. mert szasa, miután elment a tanár úrtól, felakasztotta magát.
klamm tanár úr megfenyegetett bennünket. aztán megpróbált megvesztegetni, hogy mindenkinek hármas ad. na jó, négyest. rendben, négyötödöt. próbált jópofizni. hízelgett.
elmesélte, hogy a kollégái elhúzódnak tőle. a diákjai meg akarják szégyeníteni, német irodalomból keresztkérdéseket tesznek fel neki. de ő mindegyikre tudja a választ.
klamm tanár úr feljegyzéseket ír a diákjairól és a tanártársairól. külön füzetet nyitott mindenkinek. a füzeteket a pincéjében őrzi. gyűlöli nógrádi tanárnőt, akinek szerinte az egyetlen hibája: nincs más vágya, hogy a diákjai szeressék.
klamm tanár úr az órán egyszer bekötött fejjel jelent meg. azt mesélte, hogy elesett. a fürdőszobában feküdt, folyt a vére, amivel aztán a vécécsészére írt.
három szó fért rá. végül azt írta rá: minden tanár gyilkos
klamm tanár úr szeirnt a tanárok nem nyerhetik meg a háborút a pattanásos képű pubertáló barbár hordák ellen. a tanárok megöregszenek, a barbárok pedig mindig folyamatos utánpótláshoz jutnak.
engem is sértegetett. azt mondta, zita, magának csorog a nyála, nagy a feneke. és azt is mondta, hogy aki nem érzi a pedagógiai éroszt, lője főbe magát.
aztán azt is mondta: azért iszik, persze, kizárólag pohárból, üvegből soha sem, mert hát a túlélési kényszer ugyebár.
azt is mondta: bocsánat, hogy én vagyok az utolsó tanár, aki adni akar maguknak.
aztán főbe lőtte magát.
hát így történt.
|