Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER 2008 / Július 23, Szerda

 

Előadás

Webnapló
bezár adni az érzést 2 az utolsó néző fesztzár klamm háborúja adni az érzést kedvenc képem szivárvány, kígyó úszóházi turbóparti majdnem vége gudbáj maszkaland módra turbo urban paradiso a tánc mindenkié - bozsikék betáncolható terek önkényesek pedig vannak sírós lélektánc landart: homoki teve a hét műtárgya maszk-kalandorok rudolf hess tíz a nap csendélete holland cunami makám koncert bele a közepébe megnyitók napja befőtt 0. nap - a várakozás napja

Részletes információ

Oldal nyomtatása

Kobez-Centre Memoire de Corps (Franciaország) - Nyári Mozi (Szerbia): Csend-ért (Pour la Silence) - színház és kiállítás megnyitó

23. Szerda 22:30     Régi Hungária

70'

„Nem kell megölni az összes káposztahernyót,
ha látni akarod táncolni a fehér pillangókat.”
(koan)

„Elmélyülten  az  erdőre  gondol,  és  rájön,  hogy  nem  az  erdőben van,  hogy  nem  benne van  az  erdő,  hanem  ő maga  az  erdő.  az erdőben ő maga az erdő, de az erdő benne is létezik. Észreveszi, hogy nincs ő  sem és nincs az erdő  sem,  csak az  van, amit  itt és most megél az erdő mélyének sötét színpadán. Csilingelő faleve-lek,  dalikázó  madársereg, pusmogó  fuszálak,  harmatos  lehelet, hidegben  kicsorduló,  fa  törzsére  hulló könnycsepp-csörrenés  – csak ezek az őszinteség pillanataként megjelenő  jelenetek  léteznek. Két zümmögés között a csend hangja a valós  társalgás, amit szavakkal elmondani nem  lehet, épp úgy kifejezhetetlen, mint a valóság, benne foglaltatik minden, belőle indul a zene, mint ahogy a mozdulatlanságból a mozdulat. Az esti órákban pillanatról pillanatra váltakoznak a képek Arnold fejében, madarak suhannak a fák között, szökellnek ágról a földre, csőrükkel  jobbra-balra  csapnak  a  porba.  Képzeletében  a  fákat fejre állított  tüdőnek  tartja, a  tenyeret  falevélnek. a beszédnek a csend az ellentéte, a fának a tüdő, az ember minden természetes mozzanatának van természetes ellentéte: az evésnek a szarás, az ivásnak  a  vizelés,  a  születésnek  a halál,  a  csóknak  a harapás… Száraz  kabátja  alatt  nedves  a  teste,  kívül  hideg,  belül  meleg,
közelebb  lép az éghez minden este, sétát tesz a csillagösvényen, megnézi a Kisgöncölt, gyermekkora kicsi kocsiját, befogja szemét lágy lehelettel a Hold, éli az erdő éjjeli mély kékjét, ahogy helyette senki sem élheti.”
(Der Daphnisz)

Aszfalt Art • Döbrei Dénes installációja

Az emberi kéz hagyta – földet fojtogató, cipőtalpat koptató – betonrengeteg szépségének, mindennapjaink ujjlenyomatának, repedéseinek, szakadásainak képi megörökítése.

KÖSZÖNET MINDAZOKNAK, AKIK LELKILEG ÉS FIZIKAILAG TÁMOGATTÁK A PRODUKCIÓ LÉTREJÖTTÉT.

KOPRODUKCIÓS PARTNEREK: MASZK EGYESÜLET (SZEGED),  KOSZTOLÁNYI DEZSŐ SZÍNHÁZ (SZABADKA),  ASSOCIATION LES 39 MARCHES (TOURNEFEUILLE), NYÁRI MOZI (SZABADKA), JÓKAI MÓR SZÍNHÁZ (BÉKÉSCSABA)

társ-alkotó

Döbrei Dénes, Latifa le Forestier, Lydie Carras, Pletl Zoltán, Rodolphe Bourotte, Takács Ákos, Takács Tibor, Varga Henrietta

Az előadást támogatta:

Szeged MJV Önkormányzata

Nemzeti Kulturális Alap

Factory Creative Studio

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre
 
Az oldal tetejére
 

2023 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció