Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER 2008 / Július 24, Csütörtök

 

Előadás

Webnapló
bezár adni az érzést 2 az utolsó néző fesztzár klamm háborúja adni az érzést kedvenc képem szivárvány, kígyó úszóházi turbóparti majdnem vége gudbáj maszkaland módra turbo urban paradiso a tánc mindenkié - bozsikék betáncolható terek önkényesek pedig vannak sírós lélektánc landart: homoki teve a hét műtárgya maszk-kalandorok rudolf hess tíz a nap csendélete holland cunami makám koncert bele a közepébe megnyitók napja befőtt 0. nap - a várakozás napja

Részletes információ

Oldal nyomtatása

Bacači Sjenki (Horvátország): Ex-position

24. Csütörtök 14:30     volt Kossuth Zsuzsa SZKI

330'

A  Bacači  Sjenki  egy  olyan  nemzetközi  non-profit muvészeti-produkciós  szervezet, amely  interdiszciplináris,  azaz  különböző muvészeti  ágakat magába  foglaló multimédiás alkotásokat hoz létre. Előadásaik nagy része nem klasszikus értelemben vett színházi
produkció, hanem hely- és helyszín-specifikus történés, amely az ember és az őt körülvevő tér viszonyrendszerét vizsgálja, az adott város helyszíneire, történeteire és lakóira reflektálva az egyéni és kollektív identitás szintjén.
2002-es megalakulásuk  óta  számos  horvát  és  külföldi muvésszel  dolgoztak  együtt projektjeikben. Több nemzetközi együttmuködésben voltak partnerek, produkcióikkal pedig Európában és a tengerentúlon is szerepeltek neves fesztiválokon.

Ex-position címu előadásuk minden néző/résztvevő számára a szó szoros értelmében vett egyedi és megismételhetetlen élményt nyújt. Franz Kafka a per címu kisregényének filozófiai és politikai felvetései inspirálták, azon belül is a törvény kapujában példázata. Bemutatója 2005-ben volt Zágrábban, majd ezt követően több hazai fesztiválon, valamint külföldön is játszották. Mindenütt rendkívül pozitív szakmai és közönség-visszajelzést kapott, több díjban is részesült.

„… azon viszont percnyi vita sem volt, hogy a zágrábi Bacači Sjenki  (Árnyékvetők) társulata különdíjat érdemel. Talán ez volt az egyetlen kérdés, amiben az öt zsűritag kezdettől fogva tökéletesen egyetértett.
A  produkció  címe  –  Ex-pozicija  –  egyszerre  jelent  kiállítást  (vagy  bemutatót)  és kitárulkozást.  És  valóban:  az  élmény  rendkívül  intenzív  és  személyes;  játszótól  és „nézőtől” nyitottságot, közvetlen reagálást, érzékeny részvételt követel. az  idézőjel itt nyomatékkal értendő, az egyszemélyes közönség ugyanis szereplője  is annak az előadásnak, amelyen – némi bevezetés után – az egyszemélyes társulat végigkalauzolja; ráadásul bármit tehet, csak éppenséggel nézni nem tud.
Amikor ránk kerül a sor, külön helyiségben találkozunk a hat szereplő valamelyikével.
Rövid ismerkedés után a szemünkre kötés vagy zárt fekete szemüveg kerül, innen kezdve mindenestül rá kell bíznunk magunkat a másikra. Ez a másik pedig sajátos mesébe kezd,  téren  és  időn  át  vezet  bennünket;  játék-párbeszédet  kezdeményez:  hol  saját szerepét, hol valaki másét bízza ránk, és hogy mennyit vállalunk, mennyiben alakítjuk mindezt, rajtunk is múlik. Hangok, szagok, érintések, érzetek igazítanak el, kísérnek az úton,  visznek beljebb  a  történet mélye  felé  (helyszínt, miliőt  teremtenek, emlékeket, asszociációkat ébresztenek), miközben a valóságban is bejárjuk a helyszínt. …

Bár a  történeteket nagy vonalakban előre megírják,  folyton változik mind, hisz a partner viselkedésén, részvételén rengeteg múlik. a Boris Bakal vezetésével dolgozó csapat ráadásul mindig az adott helyszínre adaptálva készíti az éppen akkor és ott érvényes változatot. …
Katartikus élmény volt bebarangolni a derus mesék szelíd útvesztőit, végigtapogatni a sötét valóságból vett felkavaró emlékek nyomasztó zsákutcáit.  …  Leírhatatlanul  izgalmas  figyelni  az  érkezők  kezdeti bizonytalanságát, a várakozók változó viselkedését… (é)s azt, ahogy a  legingerültebb,  legmerevebb,  legfennhéjázóbb  néző  is  üdvözült mosollyal távozik végül, mert láthatóan történt vele valami.Többen  kérdezték,  hogy  ez  vajon  színház-e még.  Igazán  könnyű  a válasz: előre meghatározott  (de változó) körülmények között, rögzített és változó elemekből épülő, emberek együttmuködésével  létrejövő,  az  érzékekre  (mínusz  látás)  és  az  értelemre  egyszerre  ható,  gyakran  katarzist kiváltó, térben-időben zajló (kis)közösségi esemény: bizony ez (is???) színház.”
(Upor László: BITEF 2007, Egy zsuritag feljegyzései, Színház, 2007. december)

Az előadás angol nyelvű.
Az előadás jellegéből fakadóan félóránként/félórás periódusokban hat fő válthat
jegyet az előadásra mindkét nap 14.30-tól kezdődően 20.00-ig. Előzetes jegyrendelés telefonon és e-mailen. A helyszínen jegyárusítás nincs!


expozicija.blogspot.com
shadowcasters.blogspot.com

alkotó-előadó

Bojan Navojec, Boris Bakal, Emil Matesic, Ena Schulz, Jelena Lopatic, Katarina Pejovic, Mladen Hrvoje Ilic, Stanko Juzbasic, Tanja Vrvilo

zene

Stanko Juzbasic

dramaturg

Boris Bakal, Katarina Pejovic, Stanko Juzbasic

rendező

Boris Bakal

díszlet

Boris Bakal

jelmez

Martina Franic

produkciós asszisztens

Vanja Zanko

társ-alkotó

Iva Aras, Milan Zerjav, Ognjen Bogojevic

Az előadást támogatta:

KÉSZ Kft.

Horvát Köztársaság Kulturális Minisztériuma

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre
 
Az oldal tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció