„Isten Hitlerrel való … behelyettesítése után - hiszen Hitler megfogható, és válaszol, ha szólítják, és egy jó németnek bizonyosságokra van szüksége - Hess újraértelmezi a hiúságot, a gőgöt azáltal, hogy önmagát méltónak tartja, hogy lássa az Isten arcát. Újraértelmezi a szülők iránti kötelező tiszteletet gyermekkori szexuális traumája felől, amelyet azért tapasztalt meg, mert meg akarta menteni barátja és apja becsületét - ismét, ahogyan egy jó némethez illik. Hasonlóképpen, bebizonyítja, hogy egy olyan felsőbbrendű lénynek, mint a német férfinak, semmiféle oka nincsen a paráználkodásra, minthogy a nő semmi más, mint egyféle háziállat, akit idomítani kell, nem pedig fáradozni érte. Majd azt kívánja igazolni, hogy az igazság esszenciális, főként, ha kínvallatás révén jutottunk hozzá, a kínvallatás tehát nemes eszköz egy nemes cél szolgálatában. Parancsolatról parancsolatra rekonstruálhatjuk az univerzumát és a hitét, próbálván megérteni az „érthetetlent”, próbáljuk elfogadni az ő álláspontját is a történtekről, önigazolását egy olyan, szerinte igazságtalan váddal szemben, mely őt emberiség ellenes cselekedetek miatt ítéli el.” (Mircea Sorin Rusu: Hess Tízparancsolata, www.liternet.ro, fordította: Selyem Zsuzsa)
„A színész elkezdi élni a náci vezető életét. S az előadás során hol homoszexualitásra hajlamos kamasz, hol büszke katona, hol Hitler, hol Kun páter, hol rettegő ember, hol diadalmas diktátor, hol kifinomult értelmiségi, hol elállatiasodott gyilkos. Frenetikusan játszik Harsányi. Száz arca és hangja van ennek a fiatal férfinak, akiről elhiszem, hogy öreg és kegyetlen, és önző és gyáva. Elhiszem róla, hogy félelmeit rejti a megfelelés köpönyege alá, hogy sérült lelke a hatalomtól megittasult, hogy gyengeségét az uniformis változtatja erővé. Rettegek tőle, mert visszaköszön a színpadról a napi valóság. Minden mozdulata, szava hiteles. Minden gesztusa kifejező. Egyetlen fölösleges mozdulata, egyetlen hamis hangja sincs. Már rég nem látom a színészt, csak a náci vezért, aki kilúgozta a lelkiismeretét, aki hiszi és próbálja elhitetni: nem vétett Isten ellen, nem vétett az emberek ellen, és mintegy megdicsőül önmaga számára.” (Simon: Egy eszmeháborodott búcsúja, Erdélyi Riport, 2008. április 10.)
tapserno@gmail.com www.szinhazportal.eu
|