hol szabadság van, ott szabadság van.  van apám és van anyám, van istenem, van hazám

ez egy inverz előadás, kamaszkobakokban és fiatal felnőttkobakokban megfogalmazott szabadságértelmezésekkel.

a szabadság kamaszkorban azt jelenti, hogy képesek vagyunk elszakadni pikacsutól és dórától - nemzedékenként változó rajzfilmikonjainktól -, és ellátunk már akár jessie james-ig. a szabadság azt jelenti, hgoy meg akarjuk váltani a világot, szükségszerűen, és kinevetjük a szüleinket, akik szükségszerűen ugyan azt gondolják rólunk, amit az ő szüleik gondoltak róluk, hogy szörnyen öltözködünk, hogy nem vagyunk se udvariasak, se kedvesek, hogy állandóan aludnánk, hogy ilyen lustákat még nem hordott a hátán a föld, hogy nagy a szánk és visszabeszélünk.

a kamasznak ez a dolga. hogy a saját útját járva próbálja tépegetni újra meg újra azt a köteléket, amely láthtatlan köldökzsinórként anyjhoz, apjához láncolja. én úgy képzelem, ha szerencsés a icsllagok állása, a láncbó egy szép, áttetszően kék szalag lesz. és ez a kötelék halálig megmarad.

a szentesi drámatagozatosokat nézem most, nem az előadást.

évek óta nézem őket. a szemem előtt nőttek fel. a fiúkból férfiak, a lányokból nők lettek. másmilen szemöldök, más színű haj, szélesebb vállak és bölcsebb tekintet.

mi az álmod, kérdezném, ha lenne idő és mód kérdezni. mi az álmod? merre tartasz? a saját utad járod vagy valaki másét? lázadsz még? utálod a kerítést? a szögesdrótot? ha igen, tudod, hogy miért?

mit jelent neked a szabadság? ismered-e a saját határaidat? tényleg olyanok a kamaszok, amilyennek apád-anyád mondja? te is ezt mondod majd a gyerekednek?

mire gondolsz, amikor a szabadságra gondolsz?

ez a generáció már másként nőtt fel. a nagypapa mesél nekik esténként. a főhős a kis kevin. nahát. za én időben zoli volt, meg imre meg zsolt. most meg kevin,meg ronaldó, meg mindenféle modern nevek. de nem is baj, hogy ez most kevin története. meg a nagypapáé, aki mesél.

akarjátok, hogy lelőjelek titeket?

igennnnn - kiáltják a gyerekek.

és a nagypapa egyenként agyonlövi őket, ők meg egyenként eljátsszák, hogy meghalnak. aztán mindenki felül és kacag. így megy ez.

a sortüzet kiabálva követelik.

egy mai gyereknek a halál már nem misztérium. hány halált lát egy kisfiú, meg egy kisálny, mire felnő? a tévében persze. mert a saját nagyszüleik temetésére meg nem mennek el, vagy mert nincsenek, vagy mert nem viszik el őket. 

hol szabadság van, ott szabadság van.

szabadság van a kerítéssel lezárt határban.

a szögesdrót alatt limbóhintózó szíriai családban.

azért meg tudnak lepni. azt hiszem, a migránsokról beszélnek - de kiderül, hogy csak a kamaszokról. azt citálják, amit apjuk, anyjuk napontam mond nekik.

a felnőttek legkegyetelenebb kritikusai a gyerekek. nem átallják felemlegetni, hogy abból a gyerekből, aki a kérdéseire - miér kék az ég? miért nem esik le a repülő? - soha nem kap választ, kiölik a kíváncsiságot és a tudásra való vágyat.

kisfiú: esik az eső.

anya (rárivallva) na és?

hát ez az. na és. esik az eső.

szépen haladunk a szabadság értelmezésében és a szabadságfokok megmutatásában.

a szabadság van, akinek pénzt és minden szobába megvásárolható lcd tévét jelent, meg fiatal nőt, akinek volt pénz megcsináltatni a melleit.

ne szabadságot adjatok, hanem lehetséget! lehetséget mindenkinek!