Beszélegtés Kátai Zoltán énekmondóval és a Ládafia párosával, Néder Norberttel és Horváth Klárával. Jaj, majd’ elfeledtem megemlékezni egy azonosíthatatlan hangról.

Kátai: A kezdéskor halálra rémültem, mert az opálos srác elkezdett ordítani, nem a közönséggel, hanem a szervezőket küldte a …ba, hogy mi a fennének kell a dolgokat egymásra szervezni – meséli Kátai Zoli egy vörös fröccs mögül fél kettőkor a Jatéban. Közben egy kávé érkezik, de nincs ideje kihűlni, hanem az ölemben landol. Jut belőle a Ládafi Norbi combjára is. De nem kattog, inkább hoz egy másikat.
ExStasis: Honnan ezek a szövegek?
K: A forrásokra vagy kíváncsi?
Ex: Igen.
K: Nos több is van. Először is Szenti Tibor gyűjtése Hódmezővásárhelyről. Aztán Janus Pannonius Pajzán epigrammái. Két vajdasági kiadás, a Szomjas a vakló, meg a Legkisebb királylány kiváltsága. Tovább: Nagy Olga dekameronja. Pálóczi Horváth Ádámtól, aki életében nem használta az előnevét, utólag tették hozzá és mindjárt cézével, az Énekes poézis. Bár ez utóbbi a ‘78-as kiadás, ahol kipontozták a dumákat. A másik, egy ‘53-as kritikai kiadás. És van még Kodály, Bartók, és Seemayer.
Ex: Más?
K: Ezen kívül más nem volt benne. Illetve még bakanóták.
Ex: Hú.
K: Mi van, mit húzol?
Ex: Kelésem van. Pontosabban volt.
Egy órát aludtam s húsz perce alig bírtam felkelni.
Norbi: Egyszer a tisztelendő elmegy az orvoshoz azzal, hogy kelése van, mit kéne csinálni vele. A doki azt tanácsolja, keverjen össze tejfölt uborkalével és azzal kenegesse. A tisztelendő megcsinálja a keveréket és este jó vastagon körbekeni a fenekét. Véletlenül meglátja ezt a házvezetőnője és aszongya magában. Istenem, nagy kurva voltam sokszor láttam mán elsülni, de azt még egyszer sem hogyan töltik.
Ex: Ó.
N: Tegnap este nem láttam egyetlen ismerőst sem, ma meg otthon lennék. De volt, hogy találkoztam egy sráccal, velem játszott valamikor, de nem ismertem meg. Kövér lett és szakállas.
K: Meg lehet, hogy ha szakállt növesztenél, akkor én sem ismernélek meg.
Hang: Vagy ha, egyszerűen csak lefogynál.
Horváth Klára: Hát valóban szép nagy paraszt ember, amikor bajuszt ragaszt, ugyan, hogyan ismernénk fel.