Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Webnapló

 

Webnapló

További bejegyzések:

vége van thank you! cry baby bloggerdíjak csakazértis tisztelt hazudozó - jutalomjáték weöres sándor ismeretlen versei yo múlt idő talpaink állampolgári ismeretek egy biciklizés margójára lulu, feminista-e vagy? trojka: cleansed máágness zenében úszni bloggerbio III: akár akárki nyaff nyaff nyaff öltönyösök a sócsíkon belül fuharosok beksztédzs vagy mi túlvagyunk aranymetszés, atlantiszbár fesztblogger bio II. fesztblogger bio I. 12 nő hűtőmágnes, kitűző van eladó előadáselőtt az új mantra: eszme álfesztiválbarátok kíméljenek! u21 nyitó merénylet a felejtés kegyelme

Videók

 

 

12 nő

2015.05.21.

16:07

Gergye Krisztián Társulata-Kultúrbrigád-Átrium Film-Színház (Budapest):
Merénylet - De Sade úr betanításában





A Polar Expressben van egy színesbőrű kislány. amikor karácsony éjjelén felszáll a vonatra, a kalauz ad neki egy jegyet, amibe belelyukaszt - mint a villám - egy szót. LEAD. vezess.
a vezetői képesség sokaknak megadatik, a kérdés az, hogy mit kezdenek
vele.

gergye krisztiánék darabja erről a képességről szól, az - olykor tébolyba forduló - eszmékről, az eszmékben egyet nem értés miatt kitörő
forradalmakról.

az egész estének az egyik legfontosabba tanulsága számomra, hogy a háború, az egymás gyilkolása, kínzása, eltiprása mennyire, de mennyire értelmetlen. persze, van forradalom és forradalom között is különbség: a kiváltóok nem mindegy - az elnoymottak felkeléséről van szó vagy egy őrült diktátor hatalomátvételéről.





manapság megtalálnak a nők.
nem régiben néztem a the duke of burgundyt - és bár kevés szereplős a film, sokáig nem tűnt fel, hogy mi a furcsa benne.nem szerepeltek benne férfiak. illetve igen, jelzésértékűen: egy, a lepkékről tartott előadás hallgatóságának soraiban ültek - próbababák helyettesítették őket. kirakatiak,






gergye krisztiánék darabja több rétegű, nem könnyen hámozható. egyrészt arra keresi a választ, hogy mi robbanthat ki egy forradalmat - nyugtalanság, a történelem csillagzatainak együttállása, elégedetlenség, a világban való egyensúlykeresés - vagy teszem hozzá én: a téboly.


és mik a következmények?

maga a helyszín is ad még egy bájos felhangot a darabnak: "egy premier előtti utolsó előadás" szemtanúi lehetünk, meg-megállított próbafolyamatba nézhetünk bele.

szeretem, amikor a színész és a közönség olykor összekacsint, amikor értő közönség nevett ott, ahol kell, és azon, ahol kell. ha akarom, számos mondat rímel a mai korra, a "bejegyzett élettársi kapcsolat"-tól a kis rigmusig: "a cenzúra kihúzott sokat / bizonyos textusokat"

és itt vagyunk, nézzük a "kortárs műhelyünkbe internáltak elhúzódó rehabilitációját", ezt a tizenkét csodálats nőt, akik a revürészleteket oly könnyeden adják elő, és három másodperc múlva nyomasztó monológokat képesek az arcunkba vágni.

közben büszke vagyk, mert nő vagyok. és szeretem a kérdést: mi lett a forradalmakból, amiket férfiak csináltak? semmi gúny.

szeretem az iróniát. és ebből volt jó nayg adag: "ti vagytok a nemzet teste / ki az, aki nemzett este?"a wikipédia szerint (a linken megnézhetitek jean-paul marat, ejtsd zsánpól márá portréját is, erre mindenkit buzdítanék) svájcban született 1743. május 24-én. (közelgő születésnapja alkalmából kérek mindenkit, alaposan gondolja át a forradalomhoz való viszonyát, és írja meg nekem a nyemcsok.eva@gmail.com címre. jutalommal hálás leszek).

szóval párzsiban halt meg 1793-ban. svájci származású orvos, természettudós, filozófus és francia forradalmár, a forradalmi terror és diktatúra szükségességének hirdetője. milyen meglepő: meggyilkolták.de vissza a darabhoz. feláll a szőr a karomon, amikor a nőket nézve a színpad deszkáján olyan mondatok koppannak - flegmán, ahogy kell -, hogy "egykor azt hittük, pár száz halott elég lesz". meg: 'a forradalomban az alapeszmékért folyik a harc. ki kell irtani mindenkit, aki félszívű". irtani. értitek, irtani.

én tényleg, de igazán csodálom azokat, akik hisznek az eszményeikben.
nem feltétlenül értek egyet persze.

de. tudták-e azok, akik a történelmet forradlamakkal, háborúkkal írták, hogy az eszméik helyesek? hogy igazak? mi van, ha az, aki hisz egy eszmében, mégis téved? mi van, ha soha nem jön rá - vagy soha nem ismeri be? és mi van, ha felismeri és bevallja önmagának? egy
eszményben való hit ugyanis nem feltételezi a tévedhetetlenséget (lásd: világtörténelem sok fejezete).

hát, van aki átbillen. és azt érzi: nem tud már ölni, és a megtorlás értelmetlen. ennél a résznél a nézőtér kicsit fellélegzik.
úgy látszik, van még remény.

ja, és még egy mondat: "örömtelen a ti inkvizíciótok, nincs benne semmi lobogás." anyám.





de persze a szónokok szájából egy forradalomban sok f.szság is elhangzik, az egyik kedvencem: "mosakodjatok, hogy az új korszak kivirágozhassék." muhahaha.

ui.: imádom gergye krisztiánban, hogy olyan színészeket is meghív a társulatába, akiket ezzel a gesztussal azzal ajándékoz meg, hogy kilépjenek a saját kereteik közül. még sok ilyet. köszönöm az előadást!






és külön tisztelet mind a 12 nőnek!

a lap tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció