az ő utcájuk

08:47

révész róbert fotói






Forte Társulat - Színház- és Filmművészeti Egyetem: A mi utcánk
12. Vasárnap 19:30     Régi Zsinagóga
60'
szereplők: Hegymegi Máté, Horkay Barnabás, Nagy Norbert, Fehér László, Widder Kristóf, Pallag Márton, Gyöngy Zsuzsa, Zsíros Linda, Zsigmond Emőke, Varga Krisztina
szövegét összeállította: Földeáki Nóra és Horváth Csaba
koreográfus-rendező: Horváth Csaba







nem sokat tudott a thealter színházat csak szegeden látó közönsége a fizikai színházról egészen addig, míg ezek a gyerekek be nem mutatták tavaly nekünk  a toldit.amitől bizony tátvamaradt a szánk. én is utána kellett hogy olvassak akkor, hogy mi az a fizikai színház, mert szeged ugye olyan messze van mindentől, végvár, nem igen lehet itt olyan dolgokat látni, mint a  messzi fővárosban.
még jó, hogy a thealter házhoz hozza.

a mi utcánk egy kis falu utcájának a története, ebben az utcában van egy kocsma, a misi, két akác, sok-sok hihetetlen emberi történet, sok munkanélküli és alkoholista, akik egész nap a postást várják, sok reménytelen és hitehagyott is, meg iskolahagyott is, akik már túlkorosak a tanuláshoz, ebben az utcában ott zsúfolódik magyarország összes nyomora, és innen, hiába minden, képtelenség elmenekülni.















a mi utcnánkban jó karakterek laknak, hesz jancsi, aki mindig siet, és mindig marad, Harap Sanyi, akinek sok gyereke van és hite szeirnt még egy bal kézről, nagy jenő és sárika, a pszichiátrián megimsmerkedett boldog hatvanas pár, akik most házasodtak, sudák józsi, aki délután érkezik a faluba, estére meg már háza is meg felesége is van, rozi, a prostituált, aki vérfertőzésben él a fiával - igazából nem valószínű, hogy ezek a karakterek valaha is egy utcába sodródnak az életben vagy véletlenül, de az nagyon is valószínű, hogy ma magyarország minden fauljában, városában találni belőlük egyet-kettőt. " a mi utcánkban por van, szegénység és egy csomó félbemaradt álom" adóhátralék, gyenge állampolgári fegyelem, örökös szemrehányás, álmos, unalmas utca nappal, éjszaka viszont nyugtalan, hajnaltájban meg árad ki a keserűség.

ezek a sorsok tényleg képtelenek, de a történet mögött, amely engem lenyűgöz, méis valami más zakatol bennem.

méghozzá, hogy  nyomasztó lehet, ha valaki nagyon jó. nyomasztó lehet nagyon jónak lenni. nyomasztó lehet, mert akkor nagyon magas az elvárás, és nem lehet hibázni.












horváth csaba szemszögéből, vagy arra lefordítva azt hiszem,. arról van szó, hogy horváth csaba ilyet tud. ezt a kategróiát tudja mindig hozni - és neki enm számít, őt nem befolyásolja, hogy ez a kategória a nagyon-nagyon jót jelenti, annak felel meg, amiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. ő csak teszi a dolgát, és nagy szerencse, hogy minidg a legjobban tudja tenni és hogy minidg a legjobbat tudja.

én szeretem, hogy kevés a díszlet (nincs), hogy kevés a tárgy (ketttő, egy létra meg egy bicikli), és hogy ez a kevés táryg is játszik, mozog, lebeg, emelkedik és süllyed, nem szimplán falhoz van támasztva vagy be van lökve a fa alá.

a mi utcánkról nem lehet mondani, hoyg ez egész magyarország lenyomata, azt viszont igen, hogy hála istennek, hogy nem az.











az szfe osztályáról viszont lehet azt mondani: nehéz elsőnek lenni, de a legjobb. ők az első fizikai színházi rendező-koreográfus osztály, tehát nagyon sok múlik rajtuk. az is, hogy hogyan alakítják a szakmájuk, hivatásuk történetét, és hogyan ivszik tovább az örökséget, amit osztályfőnökeik, lukáts andor és horváth csaba rájuk hagytak.
















pár év múlva megnézem majd, hogy ezt ki hogyan oldotta meg.