 |
 |
 |
Webnapló
 |
Részletes programInformációkTámogatókPartnerekEx-stasis fesztiválújságGaléria Thealter rádió |
|
 |
|
|
 |
|
|
|
További bejegyzések:
csak tíz év múlva ne ez a dal legyen alszunk rá egyet... téli utazás a kaposváriakból balta luxus csárdáskirálynő és zombik a nézőtéren hangállam - én zene nélül soha a legjobb előadás: csontbrigád hősök, hétköznapiak megvillan családi pótlék cipőtrend a bűvös mondat blú iz red szong mit nézzünk ma? mindent! én kérekelnézést1 férfibarátságról az athéni timon veretes párbeszéd a fesztiválbarátság égisze alatt hmg/halálra táncoltatott gagarintól steinerig - nagyon szubjektív kis esti hmgs zene u21 hivatalos megnyitó szophoklész reggelire u21 megnyitó előtti megnyitóVideók
téli utazás a kaposváriakból2012.10.14.
21:13
 ha akarom, akkor ez nem is utazás a maga fizikai valójában, hanem voyeurök vagyunk mi, nézők, és egy nagyon érzékeny szerkezet segítségével betekintünk venyicska fejébe. ott forgolódunk a gondolatai között. kortársaim közül nem vagyunk sokan, akik nem utálják az orosz nyelvet, az orosz telet, Oroszországot, és persze sokan vannak, akik nem vetik meg az orosz vodkát. az oroszokat megérteni nehéz, még maguk az oroszok sem értik magukat, hiába a sok orosz klasszikus, akik egy kicsit közelebb akarják vinni az olvasót az orosz lét mibenlétéhez. oroszország fehér, oroszország hagymakupolás, oroszország sráfos, oroszország kendős, oroszország megalomániás és gigantikus, oroszország nyomorult lelkű és vodkától bűzlik. oroszország gyönyörű. ahogyan a kaposváriak előadása is. gyönyörű színpadkép, gyönyörű ruhák, gyönyörű mozdulatok egy rendkívüli díszletben - a szegedi perovics zoltán munkája! -, és egy olyan történet, ami végül is csak rá nehezedik a szívünkre.  venyicska állandóan másnapos, oroszországot csak így lehet elviselni, rozét, zsigulisört, korianderes vodkát, zsubrovkát iszik, vermutot ugyan nem kap a (képzeletbeli) restiben, de mindez hozzásegíti egy olyan állapothoz, hogy utazása során torz lények, vagy angyalok, vagy régi cimborák elevenedjenek fel és szólaljanak meg szóval, mozdulatta, dalolva, nyifogva. minden elfolyik, anélkül, hogy nyomot hagyna, mondja venyicska a vonat fapados ülésén zötykölődve, de az előadás nyomot hagy, a torz, kiválóan sminkelt figurák (a kaposvári diákok saját magukat sminkelték) olykor ijesztő gnómjai, kedves lényei magukkal ragadóak - de közben arra gondolunk, hogy de jó, hogy nekünk nem ezek a hangok vannak a fejünkben, de jó, hogy ébren vagy álmunkban nem őket látjuk. aztán megint jön 3,5 liter vodkával kevert sör (te jó ég, hogy élte túl?), és megtudható, hogy szibériában négerek élnek, és senki más. évente visznek nekik törölközőt, a négerek meg arra kötik fel magukat. és az is, hogy miféle élet lehet ott, ahol mindenki csak ímmel-ámmal iszik, de senki sem beszél oroszul? mi ez, ha nem egy álom, vagy egy tébolyult elme képzetei?     vannak mondatok, nagyon jó mondatok, nekem még is ez maradt meg, többször visszacseng, talán a gyerekek miatt: "már nem él az a kisfiú, aki azt mondta: mama, húzzál kesztyűt, mert este, amikor hazaérsz, belelóg a kezed a sötétbe" és még: "én igazán sokat ittam, mégis józanabb vagyok bárkinél." és az angyal venyicskának: "érdekel bárkit is a te szíved? kopogtass be egy házba, s kérdezd meg, érdekel-e valakit az én szívem?"  a darabot átlengi a kaposvári diákok hihetetlen önfegyelme, az előadás lassú, de ez inkább segíti a megértést, mint gátolja az élvezetet. venyicska soha nem érkezik meg petruskiba a kisfiához, és az ajándékkal teli bőröndjét is ellopják, mi mégis egy nagy csomaggal jövünk ki az előadásról. visszük haza magunkkal, aztán majd meglátjuk, hogy szétosztjuk, ami benne van, vagy megtartjuk magunknak.  |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| a lap tetejére | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
