miért szeretem alföldit? 2013.10.05.
14:22
alföldi róbertet rajongásig szeretem. szeretem, ahogy gondolkodik, amiket gondol, ahogy elmondja, ahogy játszik, ahogy rendez, ahogy szinkronizál, szeretem a hangját és a személyiségét. szerettem szegeden a szentivánéji álomban. szerettem idén a thealteren a vaknyugatban.

pedig alföldi robi okozott nehéz időket is. négy évig hallgattam alföldit, elég sűrűn szóba került a családi ebédnél. eszter, a lányom a horváth mihály gimnázium drámatagozatára járt. amikor rossz jegyet hozott, mindig azt mondta: - de anya, alföldi is megbukott fizikából. - lehet, de ez nem érdekel, mert neki nem én vagyok az anyukája - mondtam én többnyire. néha mást válaszoltam. de biztos, hogy mindig forgattam a szemem.
azt persze csak ma tudtam meg kavicstól, aki alföldi osztálytársa volt szentesen, és ahogy alföldi mondta, a legokosabb lány az osztályban, hogy alföldi robi a pótvizsgán ötösre vizsgázott.
tehát ez csak mától része a családi legendáriumnak.
szeretném azt is, ha a családi legendáriumnak azért alfödli másképp is része lenne-maradna. példaképként.
senki nem állítja, hogy a szentesi drámais diákok egyszeriek, megismételhetetlenek, különlegesek és tehetségesek. hogy csak ők azok. mert mindenki az, de a szentesi drámais diákok valahogy ... hát igen.
és nagyon remélem, hogy az az otthonról kapott útravaló meg a szentesi drámatagozat is hozzájárult ahhoz, ahol ma az én szép, okos és tehetséges lányom tart az életében.
legyen ez az a nap, amikor azokra és arra gondolunk, amikre és amire büszkék vagyunk. alföldi róbertre, a szentesi horváth mihály gimnázium drámatagozatára, az összes régi, jelenlegi és eljövendő diákra, az ott tanított, tanító és tanítani fogó pedagógusokra, és persze a lányomra, meyer eszter virágra.
respect.
|