Harsányi Attila Viszockij-estje
gitáron kísér: Vihula Mihajlo

Egy hatlövetű pisztoly, egy golyó, megpörgetni a dobtárat és lőni. Halál vagy dicsőség. A legrizikósabb szerencsejáték. Egészen extrém. Ilyenre csak az oroszok képesek.
Az előadás „sztárvendége” Vlagyimir Szemjonovics Viszockij, akinek 12 dala adja az est gerincét, emellett részletek hangzanak el a Karamazov testvérekből és a Bűn és bűnhődésből, Lermontov és Puskin verseiből, Tarkovszkij filmjeiből. De elhangzik a vodka, a pirog és a borscs elkészítésének módja is, valamint szót ejtünk a sztálini időkről, Mengyelejev periódusos rendszeréről, az orosz rulettről és a Szputnyik-2 űrhajóról, amin Lajka kutya utazott. Tehát: minden, ami orosz, nem kicsit, nagyon.

„A két előadó – és így maga az előadás – szenvedélyessége átütő. Azáltal, hogy egymással játszanak, nekünk játszanak. Ha a dal félremegy egy oktávval, akkor újra lehet kezdeni. Az emberek hibáznak néha, és attól emberek, hogy belátják. Ez ebben az előadásban megtörténik, és miután megtörténik, talán az este legjobb dala kerekedik ki belőle egy lírai tévétorna-parafrázissal, hogy miért érdemes reggelente mozogni – nehéz elképzelni, hogy erről jó verset és jó dalt lehet írni, pedig lehet. (...) nem csak a két előadó, hanem a közönség is részévé válik az előadásnak, sőt, a hangszer is önálló életre kel, és létrejön egy kétségtelen tartalom, ami nem üzenet, hanem maga az este. Itt nincs hazugság, csak szándék és egy érvényes, autentikus, minden ízében színházi (mert emberi) lenyomat.”
Ugrai István: Ennyit az előítéletekről, 7ora7.hu

www.akamara.ro