játsszák: Dávid Áron, Benedek Bontod Farkas, Vass György, Szabó Erika fordította: Vas István jelmez/tér: Erdély Kinga zene: Boros Csaba produkciós vezető: Szántó Péter produkciós menedzser: Gáspár Anna rendező: Burák Ádám
Vajon mit teszünk, ha valaki egyszer csak odafordul hozzánk és azt állítja, rendet fog vágni ebben a káosztól uralt, érthetetlen világban? Ő megteszi – megteszi helyettünk – ha nincs más, elindul az úton és nem fog meghátrálni, amíg célba nem ér. Csak figyeljünk, nézzük, hogy is megy ez. Hiszen ha Richárdunkra, gyomorforgató mészárlásától – nem kímélve barátot, családtagot – nem sújt rá az ég, a sors haragja, miért ne kérdőjelezné meg annak puszta létezését is?
Az előadás a III. Richárd és Isten között feszülő konfliktusra fókuszál, mint a tragédia fő feszültségforrására. A bemutató júliusban volt a Zsámbéki Romtemplomban, amely kivételes hátteret, helyszínt nyújtott ahhoz, hogy Shakespeare remekművén keresztül a magyar, a közép-európai ember alapvető és visszatérő létkérdéseivel – hit, személyiség, hatalom – is számot vethessenek az alkotók.
„Kiemelt hangsúlyt kap az előadásban a király személyisége. A markáns arcú, friss diplomás Dávid Áron Richárdja nemcsak álnok, sunyi, álszentül ravasz, de önleleplezően gátlástalan is. Gondterhelten mérlegeli gaztetteit. Mosolygó zsarnok. Vigyorogva, kéjjel öl. Néha elbődül, felüvölt, artikulálatlanul felordít, nem türtőzteti magát, kitör belőle a zsigeri gonoszság. Az aljasság, ami élvezetet okoz. A paranoiával átitatott végtelen cinizmus. Átgázol élőkön és holtakon, barátokon, nőkön, mindenkin. Nyomul, törtet, caplat, hétmérföldes léptekkel, megállíthatatlanul, miközben retteg a környezetétől. Összeesküvést szimatol minden bokorban. Körülötte megfélemlített haszonlesők hada, eltiport nők, alkalmi szolgák. Ha a főnök velejéig romlott, ők miért ne lennének azok?” Kovács Dezső: Jaj Angliának, Revizor
„Minden esemény, történés kezdete, kiindulópontja és motorja: Richárd. A drámát, melyet végül is négyen játszanak el, Dávid Áron elképesztő módon tartja mozgásban. A test torzságából elveti a púpot, csak a lábát húzza, de borostás arcából oly izzó szempár söpör végig a jelenlévőkön, hogy a hercegekben, hívekben, királynékban feltörő iszony megszorongatja a néző torkát is (aki olykor a jelenre gondol…). Amikor Richárdként ordít, Catsby, Buckingham, Richmond, Hastings mind megalázkodik előtte. Annál csak az szörnyűbb, amikor mosolyog vagy amikor hallgat.” Bedő J. István: Kifilézve | Shakespeare: III. Richárd / Zsámbék, Olvass bele
Burák Ádám a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végzett és az idén áprilisban fejezte be tanulmányait az East15 Acting School, University of Essex színházrendező mesterszakán, legutóbb Londonban Shakespeare Hamletjének kamaraszínházi előadását rendezte.
www.mannaprodukcio.hu www.zsambekinyariszinhaz.hu
|