játssza: Kiss Ágnes báb- és díszletterv: Kiss Attila Etele, Kiss Ágnes báb- és díszletkivitelezés: Kiss Attila Etele
Ugye milyen rossz, amikor várni kell valakire? Valakire, aki azt hiszi, mindenkinek végtelen idő áll rendelkezésére? És hogy ez pont a nagyanyám? Na igen. A nagyanyám, aki szürke haját pedáns kis kontyba fogta minden reggel össze, aki imádott teázni. Aki minden áldott nap meghallgatta kedvenc Tom Waits dalát, a Matildot, és álmában kötéltáncosnő volt egy híres cirkuszban. És akihez egyszer csak bekopogtatott a halál... Hogy mi történt ezután? Lehet-e a halállal alkut kötni, esetleg újra lehet-e kezdeni? Ez kiderül a történetből.
Egy biztos: halálian jó lesz!
„A díszlet – ami a bábokkal együtt az alkotó állandó munkatársának, Kiss Attila Etelének az alkotása – valóságos varázsdoboz, nehéz elképzelni, honnan kerülnek elő belőle újabb és újabb világsíkok. Két fő dimenziója a cirkusz és a nagymama lakása. Először a cirkuszt látjuk, aminek zárt falai mögé csupán részletekben tekinthetünk be. Először az ablakszemekben (amik tényleg szemek, a cirkusz külseje egy arcot formáz) tűnik fel két reszkető balerinaláb, majd a doboz két végén kukucskál ki az egymással perlekedő elefánt ormánya és zsiráf lába, a doboztörzzsel együtt egyetlen közös bizarr testet alkotva. Szinte megrendítő, ahogy a felnyíló kapuk mögött a porond és a cirkuszi csillogás helyett egy szürkés-barnás, kopottas árnyalatú, csipketerítős, levendulacsokros, gramofonos nagymama-otthon tárul fel. A publikusból hirtelen a privátba, a parádéból az intim magánszférába kerülünk, az ajtónyílás pedig a jól ismert élet-színház metaforában olvasztja egybe a kettőt: a nagymama egyszerűnek és szokványosnak tűnő élete számára a legfőbb színház, amit érdemes játszani.” Kérchy Vera: Huncut szökésvonalak, Revizor
www.barboncas.hu
|