Hitkérdés

Balázs Nóra

Az Urbán András-előadásokkal kicsit úgy vagyok, mint más a táncszínházzal: mindig lefut az agyamban néhány plusz kör, amely alatt próbálom „megérteni”, „összerakni” azt, amit éppen látok, és befrusztrálódok a lineáris értelmezhetőség (aka. követhető történetszál) hiányától. Az Antikrisztus rövid története azonban váratlanul gyorsan kapcsolja ki bennem ezt a racionális értelemkeresést, az érzékeimet bombázza élő zenével, szagokkal, látvánnyal, hogy aztán mindezek hatására álljon össze bennem a saját „értelmezés”. Aminek, bevallom, valószínűleg vajmi kevés köze van Vlagyimir Szolovjov Három beszélgetés című művéhez, amelyből kiindulva a produkció született.

Számomra az előadás a hit keresésének ellehetetlenülése miatt fájdalmas, mert azt mutatja meg, hányféleképpen mossa össze hibásan a társadalom a hitet vallással, egyházzal, fanatizmussal. Hogy hogyan motiválja a nagybetűs rossztól (bűntől, haláltól, ellenségtől, pénztől, satöbbitől) való félelem irracionális megnyilvánulásokra az embereket. Hogy mennyire mélyen vannak jelen a saját környezetemben is bigott, álszent szólamok, melyekre rákérdezni főbenjáró bűnnek számít.

Az előadásban Urbán-módra menetrendszerűen megjelenő provokatív tabudöntögetés épp ezért kevésbé zökkent ki. A bátorság, amivel az öt színésznő jelen van a színpadon, lenyűgöz. Mert ők meg merik tenni, fel merik mutatni, ki merik mondani azt, amit én nem.  Örülök ennek, mert így lehetőségem van a saját reakcióimat figyelni.

Zavar-e például, ha hosszú perceken keresztül szalmában félmeztelenül vonagló nőket kell néznem? Bánt-e, hogy lecsavarozzák a keresztről Krisztust, azért, hogy keresztre feszített önmagával találkozzék? Felháborít-e, amikor megszentelnek egy kalasnyikovot, vagy ha durva zenére üvöltenek imaszövegeket? Felszisszenek-e, amikor a szemem láttára beleznek ki egy halat? Mit gondolok arról, hogy csak nők vannak a színpadon? Kérdések, melyek mellett próbálok nem elmenni. Mert így az előadás végül is bennem történik meg – ha hagyom. 

(Bitef Színház: Az Antikrisztus rövid története)

Fotó: Révész Róbert