Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / blog jr.

 

Webnapló

 

 

Mr. és Mrs. Sims

2016.07.25.

Vagdalt Kriszti


Kifejezetten érdekes előadásnak ígérkezett a Stereo Akt Etikett, avagy A tökéletes ember produkciója. Szeretem, amikor valami kifordítja a megszokott színházi felállást.


Ahogy beléptünk a steril környezetbe, azonnal útitársként fogadtam a két színészt. Alig vártam, hogy felvegyük a fülhallgatót, és induljon az utazás.



Azonban a színlapon beígért etikett és erkölcstan helyett kaptunk két Simset. Elegánsak, jól szituáltak, ha kell, kiabálnak, veszekszenek, kellemesen eltársalognak, bemutatnak – vannak.  Néha érdekes, mi van velük, néha nem. A mindentudónak látszó narrátor bábjaiként mozognak a térben.



Ebből a játékból mi sem maradhatunk ki, de nem ám! A hang egyenesen hozzánk szól a fülhallgatóinkon keresztül, sőt tovább megy: utasít, mit csináljunk. Mi pedig jó közönségként – többé-kevésbé persze – tesszük: fürkésszük egymást, hajolgatunk, magunkra vállalunk mindent az előadás kedvéért. Statisztikai adatok, állítások, szeretném, ha megérintene, de csak a többi nézőt figyelem, ők mit reagálnak.  Fülünkben mindeközben andalító, egyre idegesítőbb zene szól, mintha folyton várnánk, hogy kapcsoljanak valamilyen nagyon leterhelt vonalat. (Ez sosem történik meg.)



Ezalatt a steril fehér kifutón a Simseink esznek, felvonulnak, szeretkeznek, olvasnak, önmagukra reflektálnak, vagyis a tökéletes embert reprezentálják. Vagy mégsem? Létezik-e egyáltalán ilyen? Kell-e, hogy létezzen? 



A fülhallgatók egyre kellemetlenebbek. Most akkor kizártak vagy bezártak? Mikor halljuk ugyanazt a szemben ülő nézőkkel, mikor nem? Ha leveszem, lemaradok valamiről? Vagy épp akkor kerülök bele az előadásba?


(Stereo Akt: Etikett, avagy A tökéletes ember)


Fotó: Révész Róbert



a lap tetejére
 

2025 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció