Leszámolás2016.07.26.
Balázs Nóra
A Trojka Színházi Társulás holnapi Orlando-bemutatója miatt ma rövidített (és annál sűrűbb) program vár ránk. Az Agóra nevű új helyszínen a teremre várva nyári gyerektáborok kellős közepébe csöppenünk. Az előtérben összetolt asztaloknál jókora erőfeszítésünkbe kerül a témánál maradni: úgy tűnik, hogy ha beszéd nem is, de ének lesz a workshopon.

Nem kis kontraszt van abban, ahogy Ivo Dimcsev Icure című dalát hallgatjuk a gyerekzsivaj közepén. Dimcsevhez a nemek közti váltás, az átöltözés groteszk idézőjelbe tétele, stilizálása kapcsán jutunk. Bennem rögtön átfut, hogy el kellett volna hoznom Szegedre az I cure-kártyámat, vagy még inkább mindig nálam kellene lennie, emlékeztetőül, hátha akkor nem felejtem el átengedni magamon az előadásokat. Kíváncsi vagyok, milyen többletértelmezést nyer majd a workshopon összeálló anyag Dimcsev dalától.
A terembe bejutva a tegnapról már ismert bemelegítő gyakorlatok következnek. Kinek van izomláza? – kérdi Attila, majd a felnyújtott kezek láttán vidáman közli: nekem nincs. A gyakorlatok mindenesetre mintha könnyebbnek tűnnének, és észrevétlenül folynak át megszerkesztett mozdulatsorokba. Az egymással szemben felálló két csapat mintha támadásba lendülne: a közepedet mozgasd, az vezet, ő néz. Hamar kiderül, hogy a csoport összeszokottsága híján nehezünkre esik ugyanazt az ütemet tartani.
Következik tehát a leszámolás! Na nem úgy – teszi hozzá Attila, majd a megfelelő ritmus megtalálása után még egy beszámoló résztvevőt is kinevez. Nem is olyan egyszerű ez, eltalálni az előre megbeszélt öt-hat-hét-nyolcat! A helyzet már egészen rendelkezőpróbára kezd hasonlítani, ezért – most vagy soha – inkább szólok, hogy én színpadra talán mégsem... A pillanatra megborult rend hamar visszaáll (így legalább mindenkinek lesz párja), én meg majd máshonnan nézve dokumentálom tovább az eseményeket.
(Tea for Two workshop Soós Attilával, 2. nap)
|