Csigavér

Balázs Nóra

Épp a napokban dohogtam azon, egy meglehetősen középszerű, kommunizmus témájú kortárs dráma olvastán, hogy vajon meddig kellene még közöm legyen nekem, mai huszonéves fiatalnak a múlt rendszer anomáliáihoz. Van ennek a mostaninak is épp elég, ne teljen el huszonsok év, mire végre beszélünk róluk.

Ehhez képest jön, sőt eljön A te országod, és egy teljesen szokatlan szemszögből állítja elém azt a bizonyos elmúlt rendszert. Képtelenül groteszk történetein keresztül a jelen problémáit láttatja, a mindenkor elfeledett kisember nézőpontjából figyelve a közismert történelmet. A személyes sorsok néhány éles vonással történő halálpontos ábrázolása teszi igazán megrázóvá az előadást.

Legyen szó akár a brigádvezető Siposról, az örökre berúgott Deákról, a duhaj Kelemenről, a cigánygyerek Csókáról, vagy a brigád-bolondja Vízipókról, azt kell látnom, mindegyikük élete félrecsúszott valahol. Ezeket az embereket még az isten se szereti, én magam is jó eséllyel félrefordítanám a fejemet a sarki köpködők bejárata előtt – persze, mentegetőzöm, tehetetlennek érzem magam ennyi nyomorúság láttán. A te országod sem kínál cukormázas megoldást a pontos arányérzékkel a történetbe szőtt aktuális társadalmi problémákra.  Mélyszegénység, alkoholizmus, cigánygyűlölet – az előadás csak annyit kérdez: látod? És magadra ismersz? És még mindig ítélkezel?

Történik mindez a naturalista ábrázolásmódot teljes mértékben nélkülöző sajátosan fortés színpadi nyelven. Mostanában a testszínház megnevezés tűnik a legtalálóbbnak a mozgás, akrobatika, kreatív tárgyhasználat, többszólamú ének és próza Horváth Csaba által egyre gondosabban kikevert elegyére. Bár a címke nem fontos.

Az olyan pillanatok fontosak, mint amikor az utcazenélés címszó alatt kolduló Sipos és kisfia talpukra állított PVC csövek tetején egyensúlyoz. Mintha az őket körülálló férfiak ádáz tekintete tartaná őket egyensúlyban. Vagy a többiek koncentrált figyelme. Állnak a levegőben, és bennem megáll a levegő. Tudom, hogy nem fognak hibázni, a jelenetben mégis szinte kézzelfoghatóvá sűrűsödik a feszültség – egyetlen képből megérzem kisemberek sorsának egész tragikumát.  

(Forte Társulat: A te országod)

Fotó: Révész Róbert