Tanuljunk kommunikálni2016.07.27.
Balázs Nóra
A ma reggeli tréning rendhagyó módon beszélgetéssel indul. Attila – érthető módon – azokat faggatja, akik részt vettek a tegnap esti Orlando-főpróbán. A spoilereket próbálom elengedni a fülem mellett, bár azok rám általában úgyis fordított hatással vannak. A beszélgetés most is rendesen felcsigázta a kíváncsiságomat az esti bemutató iránt.

Melyik szerepet játszanátok el a legszívesebben? Melyik jelenet szólt leginkább hozzátok? Melyik felvonást néznétek meg újra? Hosszúnak tűnt? Rövidnek? Mit tekintetek erőszaknak? Létezik-e szerintetek szuicid hajlam? Miért? Miért? Miért? Attila saját megfogalmazása szerint valósággal kiporszívózza a válaszokból a nem elég konkrét megfogalmazásokat.
A beszélgetés szükséges, mert ha pontosan tudod kommunikálni azt, amit gondolsz, könnyebb azt láttatni, átadni is. Ez a fogalmazásmód gyakorlással és – ahogyan a helyesírás – olvasással fejleszthető. A beszélgetés tanulságos mondatai közül a kedvencem mégis az marad, hogy Attila szerint a rendezés vallomás. Amikor nézek egy előadást, mindig érzem, hogy a rendező mennyire szenvedélyes vagy zárkózott. Vagy hogy éppen egy feladatot oldott-e meg, mert az szintén része a mesterségnek.
Ezt követően a tegnap beállított mozgássorok ismétlése és pontosítása következik – megspékelve némi Ivo Dimcsev-parafrázissal. A számomra eddig erőteljesen az Icure előadáshoz kötődő dal most teljesen új kontextusba helyezve elsősorban dallamként találja meg a helyét. Attila egyre újabb és humorosabb mozzanatokkal tarkítja az eddig mintegy 5-7 percnyi meglévő anyagot – annyi már most biztos, hogy a pénteki bemutatón jól fogunk szórakozni.
(Tea for Two workshop Soós Attilával, 3. nap)
|