Vidám nyári kalandok2016.07.29.
Balázs Nóra
A mai délelőtt végre ismét a normális időbeosztásban és kerékvágásban telik. Mire én is megérkezem, a csapat már lendületben, korábban elkezdték a tegnap beállított koreográfia átismétlését. Attila jókedvű, elégedettnek tűnik a tegnapi bemutatóval, meg a lelkesen próbáló lányokkal is, a kitartó fiatalság dühét érzem bennetek, jegyzi meg viccesen. Az állandó váltás (ön)irónia és komolyság közt amúgy is jellemző rá, a nézőtéren ülve csendben szórakozom azokon a pillanatokon, amikor félhangosan az éppen zajló – továbbra is szöveg nélküli – jeleneteket „szinkronizálja”.

Folyamatosan beleszerkeszt az éppen próbált részletekbe (bocsánat, még egy kicsit cizellálok), instruál (ez most egy végeredmény-instrukció volt, mint a kőszínházban), kipróbálja a kért mozdulatokat, és velünk együtt jókat derül az eredményen (ennyi hülyeséget egy rakáson, te jó ég...).
Ebben az oldott hangulatban Révész Róbert fesztiválfotós megjelenését követően egy spontán fotós-videós főpróbára is sort kerítünk (pedig még nem is tartunk ott, súgja oda Attila, miközben az instrukcióit jegyzetelem).

6 perc 43 másodpercnyi anyagunk mindenesetre már biztosan van. Egyelőre nem tudni, hol lesz majd a vége, Attila a meglévő helyzetekre, mozdulatokra építve újabb és újabb mozzanatokat állít be. A röpködő ötletek és a koncentrált figyelem ellenére feszültségnek nyoma nincs, hiszen, mint Attila mondja, a bocsánat, a sértődés és az, hogy beleszeretsz valakibe, egyáltalán nem színházi fogalmak.
(Tea for Two workshop Soós Attilával, 4. nap)
Fotó: Révész Róbert
|