Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / blog jr.

 

Webnapló

 

 

Visszatérés az értelemhez

2016.07.29.

Dohy Anna


Ez nem egy kényelmes előadás. Nem kínálja tálcán magát a nézőnek könnyű, előre emésztett klisék és követhető történet formájában. Nincs történet, csak állapot, nincs tánc, csak gimnasztika, és nincs beszéd. Nincs is mit elmondani, mert ami van, az nem rendszerezhető be a nyelv kereteibe.



A IV. em. 14 lakói karakterek, de nem karikatúrák, nincsenek túlrajzolva, csupán néhány jellemző tárgy és mozdulatsor alapján lehet behatárolni létezésük korlátait. Viszonyrendszerük nagyrészt saját bogaraik egymás segítségével történő prezentálására, illetve a gimnasztikai gyakorlatok közös kivitelezésére szorítkozik. Ez egy száraz közeg. Nincs szenvedély, nincs konfliktus.



De ez a semmilyenség egyáltalán nem üres: a tiszta táncnál is tisztábban ragadja meg a mozdulatok önmagukért való értelmét, mivel nem tart maga előtt esztétikai, morális vagy művészeti szempontokat. Nevezhetnénk talán sportnak, de nincs verseny vagy feladat. Cél a célnélküliség. Ez a teljesítmény valahol félelmetes, és valószínűleg csak ezzel a technikával, a szertorna és az absztrakt tánc határán mozgó groteszk mozgásvilággal valósítható meg.



Valahol félúton a díszlet és az előadásismertető között megjelenik négy lakó egy lakásban, de számomra érdekesebb, ha konfliktusaik és vázlatos karakterábrázolásuk itt-ott fellelhető nyomai helyett az előadás nagy részét kitöltő mozgásrendszerre fókuszálok. Tudom, hogy az a gimnasztikai gyakorlatsor veszekedés volt, de Man Ray-nél sem a só vagy szög tárgya, hanem formája és textúrája a fontos, nem? Talán nem erre szánták az előadást, de nekem mégis ez a fenomenológiai értelmezés adta a legtöbbet.


(Grotesque Gymnastics: IV. em. 14)


Fotó: Révész Róbert



a lap tetejére
 

2025 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció