Tetvesek vagyunk

Balázs Nóra

Régóta követem a Mentőcsónak Egység Szociopolyjának útját, alig vártam, hogy alkalmam adódjon nekem is játszani. Fontos számomra a színház ilyen fajta társadalmi érzékenyítési projektekbe történő bevonása. Nézőként elenyészően kevés lehetőséget kapok a kényelmes kis komfortzónámban megszokott passzív bámészkodásból való kilépésre. Bár, ha őszinte vagyok, magamtól talán ki sem lépnék – szükséges ehhez egy, a Szociopolyhoz hasonló interaktív színházi helyzet.

Itt ugyanis már a székeink elfoglalásának pillanatától kezdve mi, nézők is játékban vagyunk, sőt, áttételes módon pontosan rólunk szól majd az „előadás”. Noha színházi értelemben vett szerepfelvétel részünkről nem történik, a gyerekjátékok „mondjuk, hogy” módján a Szociopoly történetében egy borsodi mélyszegénységben élő falu lakosaivá válunk, akiknek a túlélésért folyó küzdelmét fogjuk a továbbiakban modellezni.

Egy hónapunk van arra, hogy a rendelkezésünkre álló szűkös bevételi forrásokból (segélyek, közmunka, legális vagy fekete alkalmi munka) megpróbáljuk legalább a létminimumot összehozni. Alkalmi családunkban vajdasági, erdélyi, újonc és veterán szociopolys egyaránt megtalálható, nem csoda hát, ha az első percekben máris dínárba, lejbe váltjuk a megadott összegeket, majd a korrupció, mint (balkáni?) nemzeti sport témán kezdünk nevetgélni.

A helyzet azonban pillanatokon belül komolyra fordul, amikor a saját bőrünkön kezdjük el érezni a döntéseink következményeit a minket körülvevő rendszer egyre lehetetlenebb szabályai közt. Az előadás egyszerre apellál a játékkedvünkre és az empátiánkra. Noha a valóságban valószínűleg távol állunk az éppen eljátszott állapottól, ha a helyzet úgy hozza, teljesen magától értetődően döntünk az alapszükségletek javára. Tetves a gyerek? Nem baj, majd leborotváljuk a fejét, vagy nem megy iskolába, mert különben nem tudunk a következő héten ennivalót vásárolni.

A Bass László szociológus által a jelenetek közé ékelt informatív részek tanúsága szerint döntéseink leggyakrabban megfelelnek a szociológiai kutatások eredményeinek – az előadás erénye, hogy nem csupán száraz adatokat közöl, hanem a statisztikákhoz vezető döntéseket is megismerteti a résztvevőkkel. A színészek által játszott jelenetek közbeiktatása paradox módon ezúttal éppen a valóságos helyzet drámaiságára figyelmeztet, és nem enged belefeledkezni a játékba.

(Mentőcsónak Egység – GYERE Gyerekesély Egyesület: Szociopoly)

Fotó: Révész Róbert