Mélypont2016.07.29.
Dohy Anna
Ma csapatépítés volt. Na nem kell semmiféle lelkizésre és egymás gyerekkorában vájkálásra gondolni, egyszerűen csak megerősíti a csapat közösségi szellemét, ha a tagok a fél délelőttöt egy vécé mellett, a másik felét pedig egy fán gubbasztva töltik. És persze ha egyszerre vagyunk leszidva. Ha pár napja elérkezett a holtpont, akkor ma elmondható, hogy íme, itt a mélypont is: eljött az igazi főpróbahetes kiborulás ideje.

Nem hiszem, hogy ennek a workshopnak a pénteki bemutató lenne az egyedüli (vagy akár legfontosabb) célja. Persze, ott mutatni fogunk valamit, de az itt megszerzett tapasztalatok hosszabb távon fognak hasznosulni, és az a rengeteg tanács, instrukció, problémafelvetés később fog leülepedni. Úgy tűnik, hogy az elmúlt pár nap kicsit túl sok volt: az infók már célba értek, de még nem kerültek a helyükre, így zavarodottságot és kapkodást eredményeztek.

Ennek el kellett jönnie. Enélkül nem érezném úgy, hogy valóban kimaxoltuk volna a workshop lehetőségeit. De csak nyugisan, természetesen, ez egy játék, arra való, hogy felfedezzük a saját korlátainkat. Nem kell befeszülni. Nem árt kitapasztalni, hogy mire vagyunk képesek öt nap alatt.
Remélem, hogy tisztességes színházcsinálás módjára a kiborulós főpróbát sikeres bemutató követi majd.

(Tea for Two workshop Zsótér Sándorral, 5. nap) Fotó: Révész Róbert
|