A titkos kert2016.07.31.
Balázs Nóra
Napok óta hallgatjuk éjjel és nappal a szomszédos Új Zsinagóga kertjéből szűrődő furcsa hangokat. Időnként pedig talpig poros, sáros illetők másznak elő a kert bokrai közül, akikben csak második ránézésre sikerül felismerni a Zsótér-workshop résztvevőit. Nem csoda hát, hogy napról napra fokozódó érdeklődés övezte a pénteki tréningbemutatót, ami végül délután zajlott a titokzatos kertben.

Az egy Shakespeare- és három Brecht-darabból (III. Richárd, Angliai Második Edvárd élete, Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése, Gömbfejűek és csúcsfejűek) összeválogatott jelenetfüzér a tér és a résztvevők adottságait egyaránt nagyszerűen kihasználta. Az volt az érzésem, egy évek óta együtt dolgozó színészosztály Shakespeare-vizsgáját nézem, amire már körülbelül egy fél éve készülnek.

A szerepek testre szabottak, a szándékok tiszták, a szöveg értelmezése (és átadása) pontos, világos, a történések annak ellenére is tökéletesen követhetőek, hogy csupán egy-egy jelenet erejéig lépünk be az egyes drámák világába.

A résztvevő diákok maximális erőbedobással, odaadással és koncentrációval játszanak, másznak fára, gödörbe, falra, ha a helyzet megkívánja. A mutatványok pillanatra sem tűnnek öncélúnak, mert a játék frissességét szolgálják. A nyilvánvaló pedagógiai szándék mellett pedig az egész határtalanul szórakoztató is. Minden jelenet végén azt érzem, milyen kár, hogy a történet nem folytatódik. Legalábbis a nézők számára nem – de egészen biztos vagyok benne, hogy a héten megélt mély- és holtpontok ellenére a résztvevők fülében sokáig visszhangoznak majd Zsótér tanácsai.
(Tea for Two workshop Zsótér Sándorral, tréningbemutató)
Fotó: Révész Róbert
|