igen, a halak alszanak

22:36

révész róbert fotó



Manna Produkció (Budapest):
Jens Raschke: Alszanak a halak?



ez a történet a kis emil története. aki rákos, és tudja, hogy meg fog halni.
de ez a történet mégsem a kis emil története, hanem a nővéréé, jettéé. aki tudja, hogy az öccse meg fog halni.
amikor emil meghal, jette egyedül marad a gyászával. annyi idősen még nem érti azt, hogy mit jelent, ha valaki meghal, nem érti, hogy az apja mért nem szól hozzá, és nem érti, hogy az anyja mért csak sír, csak sír, és csak sír.
jette mindezt visszatekintve meséli el: már egy ideje jár csoportterápiára, ahová olyan gyerekek járnak, akik - mint ő - elveszítették egy közeli hozzátartozójukat. jette a sírkertben meséli el mindezt nenkünk - gyakran meglátogatja emilt. tíz évesen próbál szembenézni azzal, hogy sokszor azt kívánta: bárcsak halna meg az öccse, hogy a szülei újra vele foglalkkozzanak, és bárcsak úgy igazán elköszönhetett volna.

egy kisgyerek halála midnig borzasztó. akkor is, ha csak elmesélik nekünk.





a fiammal voltam várandós, amikor az egyik ismerősöm elmesélte nekem a kislánya halálát. rákos lett, meggyógyult, majd visszaesett. hoszsú ideig haldoklott. a története annyira megrázó és letaglózó volt, hogy csak ültem ott annak az étteremnek a teraszán, meredtem magam elé, és nem volt erőm felállni. nem volt erőm azt mondta, hogy várandós nőknek ilyet mesélni meglehetősen tapintatlan, sőt, egyenesen meggondolatlan hülyeség, ha nem kegyetlenség - borzasztó volt. és dermesztő. végighallgattam a másfél órás monológot.







a sírkert, az iskola, a kis emil szobája, jette utcára néző szobája, jónás bácsi, apa, anya,  - helyszínek és szereplők, akik részesei és szemtanúi egy kisfiú haldoklásának, halálának. de aki leginkább részese, az a szülei figyelmét kérő és meg nem kapó jette, aki alig néhány évvel idősebben az öccsével magára marad a gyászával és a veszteségével.

ha fel is horgad bennünk az indulat, hogy aput és anyut hibáztassuk, mert a nagyobb - még élő, a kistestvérét túlélő - gyermeküktől elfordultak, valahol értjük mi azt mégis, hiszen egy szülő számára nincs semmi borzasztóbb és rettenetesebb, mint hogy eltemessen a gyermekét.

nem is tudom, miért jutott eszembe. talán arról, hogy prohászka fanni számomra még túl fiatal ahhoz, hogy egy ilyen történetet elmeséljen. és nem azért, mert túl fiatalnak, túl tapasztalatlannak gondolnám, hanem azért, mert a fiatal felnőtteknek sem szabadna a halállal ilyen mélyen ismerkedni.





és végül a kérdésre a válasz, hogy alszanak-e a halak, nos, az ezen a linken olvasható.

révész robi fotói peidg hamarosan érkeznek majd.