„A hatáselemek összessége és sorrendje visszaadhatatlan. (...) Az Ira legjobb, legértőbb nézője Weöres Sándor lenne. Szelíd volt, mint a vulkán. Tudta: kutya dolgok tára a világ. 1938-as színdarabjában, a Theomachiában az a magma bugyborékol, amely hetven évvel később Ágens istenkereső, pokoljáró színpadán, a játék több vallást is adaptáló ateizmusában, istenhiányában éget. Ülne egy sor végén Weöres, és ő csak azt kiabálná ki fejhangon a jegyszedőknek: a Pilinszky Jancsi nem jött el?!”
(Tarján Tamás: Köldökzsinórból flagelláns korbács, Népszava, 2009. február 14.)

„Ágens konokul önmagából építkező nagy világszínházában ezúttal régi-új témája felé fordult: az idő, a szerelem, a szexualitás, a zene meg az írás körül tett vizsgálódásainak színes-szagos esszenciája a MU-ban bemutatott, majd az AKKU-ba költöztetett Ira – Düh.
Ágens színpadi művészetében az nyűgöz le sokadszor is, ahogyan a hétköznapit, a mindannyiunk által megtapasztaltat gyúrja és alakítja, hajlítja és tömöríti saját kénye-kedve szerint.”
(Jászay Tamás: Haragban a világgal, revizoronline.hu)

„Shakespeare-től keleti pszeudo-rituálékig megannyi elemből áll, szövetik össze az Ira anyaga. Dermesztő, erősen szexuális töltetű, mondén, mégis hideg képek provokálnak, s az éteri harmónia hangzása csitítja a kegyetlen jeleneteket. Az elmaszatolt lélek, az elmaszatolt én szikrázik fel a teljességet szimbolizáló, ám félkészen széjjelkent mandala-rajzolaton. (...) Ágens felkavar, felzaklat, ami a mában egyre nagyobb kihívásnak számít, ám neki többször sikerül.”
(Halász Tamás: Nem leányálom, kultura.hu)

Ágens előadásait számos alkalommal láthatta a szegedi közönség a THEALTER fesztiválokon, illetve a MASZK tavaszi-őszi programsorozatain. Az énekesnő énekesi pályafutása kezdetén szólóban vagy minimál zenei kísérettel, rövidebb improvizációkkal lépett fel évente egy-két alkalommal kiállítás-megnyitókon és művészeti fesztiválokon. Egyedi, különleges produkcióit látva-hallva hamarosan sorra kérték fel kőszínházak és alternatív társulatok zeneszerző társával, Boudny Ferenccel közösen zeneszerzőként, illetve énekesként, később pedig már színészként-énekesként is színpadra lépett. E közös munkák eredményeképp jutott arra a felismerésre, hogy összművészeti előadások létrehozásával szeretne foglalkozni. Időközben kortárs és klasszikus zenészekkel és saját kortárs opera előadásaival is koncertezett. Az utóbbi években állandó alkotótársaival, főként Gergye Krisztián táncos-koreográfussal és Tasnádi József képzőművésszel közösen a zene, a kortárs tánc, valamint a látvány tökéletes egységét keresi.

szereplők: Ágens, Madák Zsuzsanna, Philipp György
jelmeztervező: Szűcs Edit
zene: Cser Ádám, Árvai György
mandala-rajz és kivitelezés: Philipp Judit
maszk: Károlyi Balázs
hang: Boudny Ferenc
fény: Kormosói Róbert
produkciós vezető: Kulcsár Viktória
koreográfus: Gergye Krisztián
író, rendező: Ágens

Támogatók: NKA Színházi Szakkollégium, OKM, Gergye Krisztián Társulata

www.agens.hu