A Frenák Pál Társulat Trace című produkciója a koreográfus, a táncos, a zeneszerző és egy videóművész közös alkotófolyamatából született, és az ember négy egymástól független, de egymás között átjárható én-állapotát ábrázolja. Az ember négy arca: az ösztönös, az önmagára ironikusan reflektáló, a transzban lévő és a tudatos én minduntalan keresi az identitását, hol teljesen belemerül a szerepébe, hol a határait keresi és kilép a keretei közül. Az önazonosság keresésének kínjait a groteszk ábrázolásmóddal könnyeddé, játékossá teszi a koreográfus.
A négy független, de egymással elválaszthatatlanul összefonódó identitást szimbolizálja a színpadon elhelyezett, négyzet alakú plató is: tér a térben, amely maga a tánctér. Erre a felületre vetíti a videóművész a kék alapszínt, amitől a plató egy úszómedence képzetét kelti. A táncos jelmeze: a békalábak, az úszószemüveg ezt az imázst egészítik ki.

Frenák Pál számos nagy volumenű és sokkoló látványú produkciója után ezúttal egy mértéktartó, már-már minimalista formavilágot alkotott, ahol egy intim, befelé tekintő, lelki tartalmakra fókuszáló munkát hozott létre. A darab a közönség széles rétegeit szólítja meg, érzékeny kifejezőeszközei egy megélt valóságot tükröznek, amely a fiatalabb nézők képzeletét is megmozgatja, gazdagíthatja.

tánc: Várnagy Kristóf
video: Nemes Viktor
fény: Tommy Trzaskus
zene: Fabrice Planquette
látvány, jelmez, koreográfia: Frenák Pál

-----------------------------

Frenák Pál Mennono koreográfiájával egy sejtelmes, kék univerzumba merülünk alá. A butoh mozgásművészetéből táplálkozó előadásban a táncos a szobrok látszólagos dermedtségéből kel életre. A mozdulatok észrevétlenül bontakoznak ki, egymásra vetítve a táncos kifejezőeszközeit és a siketnéma jelrendszert.
Újra és újra összeolvad a tánc és építészet. A képzőművészetből merítve Frenák egy organikus és elvont nyelvet teremt, Yves Klein antropometriájára vagy Sam Francis Kék labdáira reagálva.
Az áradó kékség vonzásának ereje, az uszályként körbeölelő anyag, mint saját létének kiterjesztése ad erőt a táncosnak elfogadni testének zártságát. Az energia szakadatlanul átjárja az állandóság szobrát, remegve szabadítja fel lelkét.

Érzékenysége teret nyit, megszólít, újraértékelésre késztet, belsőnkbe szivárog. Az átélt mozdulatok kirobbanó erővel közvetítik a térbe olvadt gondolatokat. A test ecsetje megtelít kékkel, ahol a ruha hol bőrként fog össze, hol festékként árad szét az őt fürkésző emberek közé.

előadó: Várnagy Kristóf
jelmeztervező: Sarah Diprospero
zeneszerző: Fred Bigot
fény: Marton János
koreográfus: Frenák Pál

www.ciefrenak.hu