„Ha a mezőn két kezeddel rátámaszkodsz a bot felső végére, eggyé válhatsz a mezővel. A karjaid a bot által a földet érik, lelked-szellemed találkozhat a földével: segít, hogy őseid-utódaid, múlt és jövő jussanak eszedbe. Nem cselekedsz, megállapodsz. Szemlélődsz a bot jelentette világközépen. Kurgán vagy, vagy Szentlélek-templom, az Atya teremtménye. Ez a bot világának a kezdete.
Ha a mezőn megragadod a bot alsó végét, irányt mutatsz, vagy lesújtasz, a jelennek pillanataiban cselekedsz. A karod a levegőbe lendül, akárki-akármi van körülötted, cselekedetedben mégis magad vagy. Megváltoztatod a világod, ember vagy: Krisztusarcú vagy Júdásképű. Ez a bot világának a vége.”
(ismeretlen szerző)

Várszegi Tibor sokoldalú színházi személyiség, a nyolcvanas évek végétől színészként és rendezőként alkot, emellett performanszokban is gyakran szerepel. Másodmagával ő alapította az Ellenfény című kortárs előadóművészeti folyóiratot; jelenleg az Eső című irodalmi lap kiadója és egyik szerkesztője. Tanulmányokat, esszéket és újabban novellákat is ír, de kortárs képzőművészeti kiállításokat is megnyit, és irodalmat is tanít egy tanítóképző főiskolán. Az irodalomtudomány doktora, szakterülete a színház- és táncesztétika, Nagy József munkáinak avatott ismerője.

írta és játssza: Várszegi Tibor
zene: Mezei Szilárd

www.szinhaz.hu/varszegi