A Baráth

Igen, a név elé a névelő, tudjuk, akárha fogalom volna.
Miért is ne?
A Baráth nekünk fogalom, mert fogalmunk lett róla, milyen is a plakát.
A plakát, kérem, az olyan, hogy a képre ír az ember.
Bár, jómagam a plakátot elnézegetem akkor is, ha történetesen nem írnak rá semmit.
Nézem a halakat az égen, a madarakat a levegőben, a kontúrokat, testeket a nagy szószban úszkálni.
A Baráth szerint ennek az úszkálásnak súlya van, formája, sőt, szellője és hőmérséklete.
A Baráth szerint a plakát olyan, mint egy térkép, ahol egyetlen oldalon lehet megmutatni a helyes utat.
Igen, a THEALTER a helyes út, de most ne legyünk ennyire nagyképűek.
A Baráth lehet nagy képű, mert a plakátoknak az nem árt, ha látják őket.
Sőt!
A plakát – miként egy szép nő – szereti, ha nézik.
Mert, ha elfelejtettem volna, a plakátnak nem csak hegy- és vízrajza van.
De szexi is.
A Baráth tudja ezt is, hogy a plakáttól be kell halni.
S hogy az egészre egy, egyetlen pillanat van csupán.
A Baráth plakátol, hát, tegye csak még jó soká’!

Balog József