szereplők:
Gazdag bíró lánya: Koncz Karolina
Árvadi János: Mészáros Martin
Anya: Erdélyi Alexandra
Árvadi barátai: Korbely Zsombor, Mészáros Ágoston Jakab
Menyasszony: Molnár Ingrid
Leány a táncoltatásban: Bertók Blanche
Fiú a táncoltatásban: Jerkus Koppány
Klarinét szóló: Bárány Judit
A falu apraja-nagyja: Abdulrachimzai Amina, Balatoni Dóra, Bali Gergő, Bara Alexandra, Bábszki Fruzsina, Burány Alexandra, Fialka Renáta, Gajdán Márta, Holló Csilla, Katona Orsi, Kasik Márkó, Kádár Róbert, Kerezsi Virág, Kovács Bella, Lövei Mercédesz, Lugosi Viki, Martinkovics Máté, Nyáry Luca, Popon Fanni, Pölös Evelin, Rácz Eszter, Szabó Anikó, Szilágyi Ádám, Török Éva, Vágó Dániel, Zajácz Olivér
rendező: Csapiné Matos Ibolya

„Átkozott az apa, hétszerte az anya, ki egyetlen lányát bálba elbocsájtja; este elbocsájtja, reggelig nem látja, reggel nyolc órakor halva viszik haza!”
 
A gazdag bíró lánya és a faluvégi árva egymást megszeretik – de megengedi-e nekik ezt a világ? Évszázadok igazságtalanságai nyomorítják meg a lelket: a fiatalok a köztük lévő rangbeli különbség miatt nem lehetnek egymáséi. Kegyetlen törvények nyomán fakadnak fel a fájdalmas jajszavak, mert környezetük nem elégszik meg azzal, hogy elválasztja őket: bosszút áll rajtuk, amiért kísérletet tettek a konvenciók átlépésére.

„A téma, ami mindig aktuális, bár korántsem újkeletű. (…)Azt hinnénk, hogy erről már mindent elmondtunk, ismerjük a rövidke sztorit. Ám talán kevesebb beszéddel és több érzéssel tudnak még újat mondani/mutatni a HMG-sek. A csapat együtt, közösen ábrázolja az érzelmeket, szinte alig vannak egyéni súlyos motívumok, a nyomatékot és a keretet az egység adja és a ritmus. Az arcokról temperamentum, fájdalom, bánat, kimértség sugárzik. A tömeg sodor, akár a tánc. (…) A karakteres egyéni megnyilvánulások (népdalok, táncok és próza) őszinték, és ami óriási pozitívum: segítik a körülöttük álló „tömeg” színpadi jelenlétét, munkáját. A jelmezek egységesek (ezzel is a tömeget erősítvén), a kellékhasználat minimális, jelzésszerű és visszafogott. Díszlet nélkül játszanak a fiatalok. Mondhatni, minden az elért hatást segíti. A tömeg él és nagyot üt a porondon. A gimis srácok – nagy meglepetésemre – hiteles felnőtt, jó fizikumú férfiakká váltak a színpadon. Nőket láttam magam előtt és korosztályokat mű és „gagyi” jelzések nélkül. Kiemelném a táncok jelentőségét, az egyéni és közös énekek súlyát, a ritmus nyomatékosító és húzóerejét. (…) Az előadás végig lekötött, éreztem a problémát a bőrömön. Megrázó volt. Köszönöm Nektek! Elgondolkodtam a látottakon és megnyugtatott, hogy én szerencsére olyan korba és olyan családba születtem, ahol örülnek a boldogságomnak és nem minősítik a páromat. Szomorúan hangzik, de ez életeket menthet meg.”
(Kovács Dóri: HMG-KIMI 11. d: A halálratáncoltatott leány, ODT villámkritika)

Az előadás a 2012-es Országos Diákszínjátszó Találkozón arany minősítést kapott, elnyerte a legjobb rendezés és koreográfia díját, emellett Mészáros Martin színészi munkájáért különdíjban részesült.

www.hmg.hu