játsszák: Bende Kinga, Benkó Bence, Dobó Enikő, Fábián Péter, Horváth Szabolcs, Jerger Balázs, Kátai Kinga, Kiss Emma, Kopek Janka, Máté Anett, Rózsa Krisztián, Szakács Hajnalka, valamint Edvi Henrietta II. éves hallgató
díszlet: Perovics Zoltán
korrepetitor: Lukin Zsuzsanna
élőzene: Dargó Gergely
zene: Melis László (Schubert: A Téli utazás c. dalciklusának felhasználásával)
színpadra alkalmazta és rendezte: Jeles András
osztályvezető tanár: Kelemen József

Nyomasztó és felemelő utazásra hív Jeles András a kaposvári egyetemistákkal készült vizsgaelőadásában. A lázas víziók két fő ihletője Venyedikt Jerofejev nálunk is jól ismert kultregénye, a Moszkva-Petuski, valamint Schubert Téli utazás című dalciklusa. Az élő zene és a töredékesen elhangzó szöveg különleges egységbe olvad össze az előadásban. Mintha a főszereplő, Venyicska fejének belsejében lennénk. Az állandó alkoholmámorban úszó figura torzképét látja csak az őt körülvevő valóságnak: a végtelen hosszúságúra nyúló vonatút alatt egy sor bizarr alakkal találkozik – vagy talán csak fantáziája játszott vele, és valójában mindvégig egy helyben maradt? Lineáris történetmesélés helyett asszociációk, (ének)hangok, súlyos csöndek hozzák létre az előadás különös, álomszerű világát.

„Nem láttuk meg a Kremlt, nem jutottunk el Petuskiba, de Jeles András látomásos színháza az extrém esztétikum világába vezetett, alkoholnál jobban tágítva elfásult képzeletünk belső végtelenbe nyíló távlatait.”
(Fehér Elephánt: Téli utazás, toptipp.hu)

„A torz teremtmények azonban nem a gyakran elrettentő maszkoktól érdekesek igazán, hanem attól a precízen felépített és kitalált szerepkörtől, ami alól az ifjú, huszonéves színészek egyetlen nem látszódnak ki. Személyiségüket, jellegzetességeiket, hangjukat, testüket, talán még tehetségük mértékét és hibáikat is négyzetcentire pontosan fedik le a sebészi pontossággal felépített és abszurditásig fokozott kreatúrák. A szürreális és végtelennek tűnő jelenetsor nem értelmünkön és fülünkön keresztül áll össze egy egésszé, hanem szemünkön át hatol be, méghozzá erősen nyomot hagyva órákig.”
(Krupa Zsófia: Pécs-Petuski tengely, Fidelio)

„Grotowski egyik állítása szerint az igazi színházi előadás nem igényel nézőket – a paradoxon jelentését most értettem meg. Ez az előadás akkor is létezne, és akkor is színházi előadás lenne, ha egy néző sem látná. Ha csak a szereplők néznék egymást, ha a szereplők egymásnak játszanának, vagy inkább egymás számára léteznének, mert nézéseik – és nagyon sokszor nem is egymásra néznek, hanem előre, maguk elé révednek, zsibbadt-mereven, szemük csillog, hozzáteszem, tehetségesen, vagyis élettelin – már önmagukban megteremtik azt, amit színháznak nevezünk, nézéseik, megszólalásaik, váratlan hangsúlyaik, monológjaik nem a hatásra törekednek, hanem egy lény létezéséről tudósítanak, legyen az hús-vér ember vagy szellemlény, pokol elkárhozottja vagy angyal.”
(Forgách András: Megfagyott könnyek, Revizor)


www.mk.ke.hu


Korlátozott nézőszám, jegyelőjegyzés szükséges!