szereplők:
Halmay Kálmán: Robin László
Thúry Tekla: M. Simon Andrea
Oravszky Ernő: Pintér Gábor
Egon: Urmai Gábor
Kamilla/Emília: Álmosd Phaedra
Joseph König: Deák Tamás

hegedűn közreműködik: Veér Bertalan
jelmez/látvány: Fecsó Andrea
fény/hang: Julka
zeneszerző: Pejtsik Péter
rendező: Deák Tamás

Az alkotók nemhogy forognak a sírjukban, de el is hagyják a sírjukat.
Először nem a színház hal meg. Először a halottak jönnek.

Színház a színházban, egy társulat a Csárdáskirálynő bemutatójára készül, minden adott: húzónév egy neves tévésorozatból – csapnivaló színésznő, de jön rá a közönség -, bizonytalan, szerelmes rendező, hisztis táncos-komikus, valamint a kíméletlen gazdasági igazgató. A történet azonban nem várt fordulatot vesz: megjelenik a színház egyik régi vezetője. Ő már nem él ugyan, de ez nem akadályozza meg abban, hogy Szilvia szerepére betuszkolja szintén halott feleségét, hogy még utoljára megmentse a társulatot a bukástól...

„Arányosak a jelenetek, a parányi helyen ötletesen válnak el a színterek, néhány függöny segítségével váltakozva vagyunk öltözőben, a színpadon és a színpad mögött. Hibátlanul gördülékeny a tempó, a premier ellehetetlenülése és a színház elvesztésének fenyegető réme percről percre fokozza a feszültséget. Deák Tamás átgondolt rendezői koncepciója a szikrázó dialógusokra összpontosít, de mindig megtalálja az érzékletes gesztusokat is. Néhány tompított lámpa, a háttér hörgő sóhajai és egyből megteremtődik a transzcendencia kísérteties atmoszférája: személyében lép színre Josef Kőnig, a túlvilági direktor, aki halálosan hatásos jelenlétével szabja meg a végkifejlet menetét. (…) Mégis: habár kőszínházak omlanak össze, társulatok szűnnek meg, az igazi hangját meglelő Picaro Művészeti Produkciós Műhely ősbemutatója a lángokból is feltámadó, elpusztíthatatlan, örök Színház életerejét bizonyítja.”
(Fehér Elephánt: Az utolsó Csárdáskirálynő, www.toptipp.hu)

www.picaro.hu

Külön köszönet: Fogasház, Tündérgyár, Tamás Gábor