búcsúkeringő

18:11

lengyel tűz, piros parti, búcsúebéd, gudbájszong és relikviák

a blogíró boldogsága, hogy egy nappal tovább élheti a fesztivált. már vége van, mondani, mutatni azonban még van mit.

kaptok egy képet a zsina udvaráról.

megmutatom az önkénteseket.

meg a piros úszóházi bulit.

és a végére néhány szubjektív.

csapjunk bele, most, utoljára.

*

vasárnap este.

teatr a: exultet, széchenyi tér, tegnap este. láttuk már nem egyszer, ki kell mozdítani a színházat a falak közül, oda kell vinni azokhoz, akik egyébként talán közelébe sem jönnének egy előadásnak sem.

a lengyelek tegnapi előadása hab volt a tortán - persze, volt, akinek nem tetszett, mért is ne? elfogadható ez is -, a széchenyi téren több százan álltuk körbe a kordonnal óvott részt. végig nézték az előadást a tűzoltók is, hivatalból rendeltettek ugyan ki, de szerintem nem bánták meg.

a tűzzel játszani szeretünk mind, irígylésre méltó volt a legynel csoport bátorsága - vagy vakmerősége - ahogyan megpróbálták megszelídíteni ezt az elemet.

az előadás végén kicsit még toporogtunk a téren, a kénszagban, a füstszagban. végül összeverődött a társaság.

stirlicz tudta: hajnalig és többek számára az eszméletlenségig tartó buli következik, falakat rengetően a tiszán. a piros úszóházon hamar teltház lett, talpalatnyi hely sem maradt. volt táncika, nagy, utolsó beszélgetések foszlányait fújta a tisza fölött a szél - húúúúú húúúúú húúúúú mondta a szél - és engedjük meg magunknak a nagy lírában ama intimitást, hogy eláruljuk: oleg zsukovszkij a hajó peremént táncolt, de szerencsére nem pottyant bele a vízbe.

ezek pedig a bizonyítékok azoknak a kilengéséről, akik esetleg azt mondták otthon, hogy 'ma sokáig dolgozom drágám',

vagy: 'ne haragudj, közbe jött egy értekezlet',

esetleg: 'jaj, nem is mondtam, ma este jönnek a kínai ügyfeleink" és ígggy tovább.

ha valaki most bukik le, bocsi, az élet kegyetlen.

és egyszer még úgyis hálás lesz nekem.

a fenti képek szolíd buliról árulkodnak, ám a webnapló szerzője még idejében hazament, így kimaradt abból a részből, amikor a többiek széttáncolták a hajót.

*

úgy írnék egy szentimentális songot

de nincs rajtam a kabát

amin ha begombolom a gombot

eszembe jut néhány jó kis ötlet

de így kabát nélkül jó rím nem jön

csak annyi hogy salátaöntet

ezennel meghirdetem a szentimentális song pályázatot. a dalszövegeket a nyemcsok.eva@citromail.hu emilcímre várom, telefonszámmal együtt. a legjobb lírák szerzőit felhívom, és a fülembe énekelhetik dallammal együtt naccerű szerzeményüket.

a legremekebb songszerzők jutalomban részesülnek.

mivel a versenyt oleg biztos megnyerné, őt külön kategóriában, egyedül indítjuk.

*

a thealter igazi legvégét mindig az jelenti, hogy másnap - mondom MÁSNAP - a fesztiválon dolgozó rabtársak, önkéntesek összejönnek, hogy a tisza partján egy finom halászlé mellett fogadják meg egymásnak: jövőre, veletek, ugyan itt.

ők azok, akik szerveztek, telefonáltak, szállíttattak, összepakoltak, jegyeket osztottak, és elviselték a kedves közönség összes hisztijét és hülyeségét. ők a thealter el nem ismert hősei! de most el lettek ismerve.

ürítsünk egészségükre egy junájkum nextet!

az elmúlt egy hét természetesen mindenkit meggyötört, ezért csak néhány igen mókás lelkű versenyzőt tudtam rávenni arra, hogy naaaaa nelegyenek már annyira komolyak!

komoylságról szó sem volt, merthogy búcsúajándékot is kaptunk.

balog egy igen szimpatikus (vagy szintetikus?) nájlonzacskóba rejtette el ajándékait, mindenki zsákbamacskaszerűen húzhatott magának egy.....

egy csodálatos, utánozhatatlan, lenyűgöző, barátságos, szeretnivaló

bla bla bla bla bla

KÚCSTARTÓT!!!!!

látjátok, révész fotósrobi milyen boldog?

mások meg ilyet kaptak, ni:

*

és ami itt következik, az már nagoyn szubjektív

egyrészt már előre nagyon mérges vagyok, mert holnap meg holnap után meg egy hét múlva eszembe jut egy csomó dolog, amit még ide írhattam volna. de ne sirassuk a jövőt, annak már úgyis mindegy...

tehát:

köszönöm a szüleimnek, hogy házasságkötésük után ide költöztek, és szegedi lehetek.

köszönöm a maszkosoknak, a szasszosoknak, a faktorisoknak, az extázisosoknak, hogy olyan sokat segítettek életem első webnaplójának az írásában.

révész robinak külön hála a fényképezőgép ismeretek I. osztályos diákok számára című tananyagért, amit én termszetesen egy perc alatt elsajátítottam.

köszönöm az exicom kft.nek a nótbúkot. kár, hogy vissza kell adni.

köszönöm a színészeknek, hogy kibírták: valaki (én) ott prüttyög a nézőtéren. köszönöm, hogy nem kiabáltak ki: csend már, fotós!!! vagy csúnyábbat.

köszönöm a maszkosoknak, hogy ezt a fesztivált tizenhatodszorra is összehozták.

a szasszosoknak, hogy évekkel ezelőtt becsatlakoztak.

a botnak, hogy olyan jól szolgálta balogot, és ő egyszer sem esett el, amikor belegabalyodott szellemes körmondataiba.

köszönöm az önkénteseknek, hogy végtelen, már-már az idiótáknak kijáró türelemmel és figyelemmel voltak irántam, amikor naponta egyszerre vettem fel a jegyeimet az összes előadásra, és próbáltam nekik elmagyarázni, mit is szeretnék.

köszönöm martinkovics máténak, hogy megtisztelt bizalmával, és megosztotta velem felnőttesen komoly gondolatait.

és végül, de nem utolsó sorban, köszönöm a családomnak - péternek, marcinak és eszternek - hogy egy héten át elviseltek, fáradt engem is meg a hiányomat is. elnézték, hogy kimaradok a házimunkából, és dolgoztak helyettem. köszönöm péternek a bébiszittelést (anyád helyett apád vagyok), eszternek a sok mosogatást, mindkettejüknek a sok figyelmet, amit a legkisebbnek adtak helyettem is. marcikának pedig, hogy négyévesen megértette: anyának két előadás között csak negyedórája van biciklizni vele.

és búcsúzóul itt van a zsinaduvar, ahol annyit voltunk. a kicsi kert, ahová újra meg újra eljöhetsz. s ha honvágyad van, csak állj meg a kerítés mellett, kukkancs be. ha pedig messze vagy szegedtől, gyere vissza erre az oldalra. ezt a helyet itt mindig megtalálod.

viszlát, 2007-ben.

csókeső.