díjeső és könnyes majdnem búcsú

19:05

még nincs vége. a díjakat kiosztották, de marad még mára két előadás, meg egy lájtos parti a piros úszóházon!

én nem tudom, de úgy nem szeretem, ha valaminek vége van.

én nem tudom, de úgy nem szeretem, ha valami jó, és még egy évet kell várni rá.

sok sok thealterből őrzök emlékeket, inkább foszlányokat.

azokra az évekre is emlékszem, amikor még csak nézőként.

aztán már gyerekkel.

aztán már munkatársként, betűket vetettem az extasis papírjaira.

aztán sehogy.

és aztán megint.

valami mindig visszahúz.

talán a nosztalgia

talán a vágy, hogy valami mássá legyek egy hétre

talán a szeretet és a kötődés azokhoz, akik tizenhat éve elkezdték. 

én - az én koromban - már lehetek érzelmes, ugyebár

ezért nem baj, ha szipogok egy kicsit, amikor arra gondolok:

és most megint egy, aminek vége van.

marad az űr, az üres érzés. 

visszajönnek a hétköznapok, amelyek nem rosszabbak, s nem jobbak - mások.

de ahogyan balog mondta: a botnak van vége, a fesztiválnak még nem.

és délután megint benépesült a zsini udvara, ahogyan ezen a héten minden nap.

nekem összeszorult a szívem, mert már akkor arra gondoltam: milyen sokáig üres lesz majd.

maradnak a madarak, meg a színes, konzervdoboz madáretetők.

akik most ott voltak, mind hiányozni fognak.

azok is, akikkel nem köszöntünk, azok is, akikkel nem mutatkoztunk be, s azok is, akiket a nagy forgatagban nem láttam.

ahogyan a megnyitón, úgy a kizáró-lezáró-bezáró-bevégződő utolsó hivatalos összejövetelen is voltunk persze szép számmal

 művészek,

sajtósok

és közönség.

önkéntesek...

díjak...

meg a zsűri, akik ezen a képen  ugyan tanácstalannak látszanak, ám a látszat csal, már minden régen el van döntve...

(ezeket a szép plexidíjakat, ahogyan a thealterplakátokat is, barátferi tervezte. talán h-val?)

és aztán jött a fesztiváligazgató, és a maga szokatlan édes-bús ironikus szeretnivalóan esendő módján elbúcsúzott.

- volt hétfő, van vasárnap, s közben velünk együtt telt az idő. a botnak vége van, a fesztiválnak még nem., mondta balog. meg mást is, dehát tudjátok: ő idézhetetlen.

DÍJESŐ:

BESZT díj:

Szabó Réka Társulata, Priznic

(a díjat a Befogadó Színházak Társasága   most,  a tizenhatodik thealter idején alapította a díjat)

Kritikusok díja:

Hólyagcirkusz Társulat: Don Cristóbal pályázat

A zsűri férfitagjainak különdíja:

OFF Társulat: Fészek

(Ez a minden évben átnevezett díjak egyike)

A legjobb külföldi előadó:

Legal Art Centre (BG): Sarah Kane: Psychosis 4.48

(ők ezzel a díjjal a 2007-es Thealter Internationalon való részvételt is elnyerték)

A legjobb női alakítás:

Quitt László

(Pintér Béla Társulata: Anyám orra)

A legjobb duó díja:

Fenyves Márk és Pális István

(Magyar Mozdulatművész Társulat és Közép-Európa Táncszínház: Káin-Ábel)

A legjobb tér és a legszebb pillanat díja:

Artus - Goda Gábor Társulata: Don Quijote Mauzóleum

A legtalányosabb előadás díja:

GK Impersonators: Mindenhol  jó, de a legjobb a paradicsomban

A legjobb koreográfus:

Hámor József (Gangaray Táncszínáz: Vörös)

A legjobb rendező:

Hólyagcirkusz Társulat

A legjobb legrosszabb előadás díj:

TÁP Színház: Minden Rossz Varieté

a díjkiosztó során balog megkapta forgáchtól a leggyönyörűbben be nem fejezett mondatok díját. balog ismertette a közönséggel honlapjának címét, amit most nem mondok meg:)

a priznic meg az artus miatt nagyon örülök, és a pintérbéláék díjának is, meg a hólyagcirkuszosokénak. a többi előadásból keveset láttam, legközelebb - ha lesz - gyorsabban kell loholni majd egyik helyszínről a másikra.

egykét könycsepp

**

PÁLYÁZAT!!!!!

örökös thealterjáró díjat osztunk azok között, akik örökösen látogatták tizenhat éven át a fesztivált *

a díjra pályázni lehet, az alább olvasható 46 oldalas nyomtatványt kell kitölteni, s 24 példányban visszajuttatni a maszk címére.

mellékelve - szintén 24 eredeti pld-ban - kérjüók a pályázó taj és adószámát, összes pinkódjának a számát növekvő sorrendben, a tizenhat év alatt megvásárolt thealter belépőjegyeket, számlával együtt, nyolc tanut, aki bizonyítja, hogy a B6os nyomtatványon felsorolt előadásokat pályázó valóban látta.

a pályázat beadásával egyidőben pályázatonként 5 ezer eurót kell befizetni. a zsűri a díjjal kapcsolatos összes döntés jogát fenntartja, a nyerteseket még ebben az évszázadban értesíti. a pályázati űrlap a www.palyazniakarokmindegyhogymire.hu internetes portálról tölthető le.

*a versenyen a thealter szervezői, azok rokonai, barátai és ismerősei, szomszédai, azoknak kutyái és macskái nem vehetnek részt!

***

és akkor most a líra:

egy hétig ajtón be, ajtón ki.

hány széken ültél?

hány színházpercet tudsz magadénak?

mire emlékszel?

hány szempárba néztél bele?

s hány szempárba néztél bele mélyen?

vannak illataid, amiket magaddal vihetsz?

vannak képek, amiket örökre elrejtettél legbelül?

hányszor kacagtál?

s sírtál-e?

hányszor érintettek meg?

más ujjak, kezek - és szavak, zene, mozdulatok a színpadokról?

hányszor kerültél légüres térbe, hányszor lopott el téged a valóságos világból a színház?

hány belépőt gyűrögetsz a zsebedben hétfő óta?

(ha van kedved válaszolni a kérdésekre, szivesen veszem a nyemcsok.eva@citromail.hu -n. ne kímélj, ímélj!)

és még több líra. lehet sírni is egy kicsit. zokogni meg muszáj.

a legelső köszönet leginkább és mindenek előtt, s mindenek felett azokat illeti, akik tizenhat esztendővel ezelőtt megálmodták, és megrendezték az első thealtert. akiknek eszébe jutott, hogy egy uszályon, a régi hungiban, a régi zsinában lehet színház.

a második köszönet azoké, akik az elmúlt tizenhat évben a fesztiválon, ért, által, alatt dolgoztak. akik megnézték, meghívták, felhívták, megírták, megrendelték, összerakták,  megtervezték és kinyomtatták, megácsolták, ide hozták, szétosztották, összefércelték, kiokoskodták, hangosították, világították, átgondolták - mindenkié, aki valaha egy szalmaszálat is arrébb tett a thealterért.

a harmadik azoké, akik a színpadon játszottak. külön köszönet azoknak, akik elvarázsolták  negyedrendű tettestrásainkat:

a közönséget.

aki szabadságot vett ki. aki nem, hanem munka után. aki munkaidőben, lógva. aki gyerekekkel. aki házimunka helyett. aki közben.

most nekik is jár a taps.

néhány óra múlva a thealter újra tetszhalott lesz. mint goda gáborék darabjában, a (leendő) fesztiválhalott ma este még elköszön. búcsúelőadás este tízkor a széchenyi téren, utána megnemismerkedési est a piros úszónázon.

DE! holnap kezdődik a visszaszámlálás, mert ugye kedves nézőtársam, tudod te is: a thealternek sosincs vége. erről papirom is van, és neked is: az idei fesztiválkiadványban olvasható: maszk 1991-2991. s amíg maszk van, van thealter.

csók,         esőfelhő

ui: a thealter blog 2006-os, utolsó kiadása holnap, hétfőn jelentkezik.

nyeső

---- a webnapló írásához az Exicom Kft. biztosít notebookot. ---