három

23:59

a jó előadásnál nincs jobb - csak két jó előadás - ébresztő, fesztiválozók - józsef attila, hidd el, mi is nagyon szeretünk téged - hülye fotósok és operatőrök

0:00

pont a tegnap és a ma határán.

tegnap este - kb. 24 órával ezelőtt - a kontroll csoport koncertjén vezettük le a napi izgalmakat.  bárdos deák ági hiába ötven, kislányos bája a régi.

a nagyon késői kelés után borzasztó volt a fél nyolcas ébredés - brrr és fujj fujj fujj. még most is azt nyögöm.

azóta persze túl vagyunk sajnasajna a thealter harmadik napján, és két perce elkezdődött a negyedik nap.

rögtön egy bocsánatkérés:

az egyik előadáson  mellettem horkoló fiútól elnézést kérek, hogy a fényképezőgépem lcd-kijelzőjének fényével időnként felébresztettem.  ígérem, többet nem fordul elő.

*

Theatre of Jack and Joe -- az előadás folyományai:

- ha sokáig dolgozol egy irodában, megőrülsz

- foci nélkül nincs élet

- a cégnél a posztok állandóak, a fejek cserélhetők

- ha megőrülsz, a fejedre és a fenekedre fogsz pecsételni, de ez attól még nem a különlegesen ellenőrzött vonatok

- ha valaki olaszul beszél, még lehet orosz. és viszont

- minden irodában dolgozik egy szőke titkárnő. vigyázz, lehet, hogy parókás férfi.

és a fotók:

*

a mars téri u pavilonban andaxínház.

ha ideges, nyugtalan, vegyen be egy andaxínházat. a kockázatokról és mellékhatásokról  ne kérdezze meg orvosát és gyógyszerészét. mi eláruljuk. meghatottság, szomorúság, melankólia, elmélyülés, bánat, lelki megmártózás tiszta gondolatokban.

hidd el, józsef attila, mi itt sokan nagyon-nagyon szeretünk téged.

és szeretjük az andaxínházat is  ezért az estért.

köszönjük szépen.

a közönségtől és a színészektől itt kérek elnézést a fotósok nevében, hogy csattognak és serregnek, a tévések nevében, hogy járkálnak és recsegtetik a nézőtéri deszkákat.

jóéjt gyerekek, búcsúzik a Füles mára, bújjatok bele ti is a jó puha ágyba.

ha mégsem, akkor Csókolom, Jate klub.

csók, eső

11:35

a későn kelők kedvéért még folytatom.

vannak előadások, amelyeket viszünk magunkkal. hiába alszunk rá egye, és alszunk rá majd hatot, tizenkettőt, ott maradnak bennünk a lenyomatok, mint édes sebek.

józsef attila verseit a legkisebbek is ismerik. megtanulják a mamát, aztán még számtalan más versét elemzik órán az iskolában. kedvelt költője szavalóversenyen induló bátraknak.

amíg fiatal az ember, képes akár az Eszméletet is elmondani egy ilyen megmérettetésen. később azonban, amikor már kezdi érteni-érezni J.A-t, egy kicsit óvatosabbá válik. elkezd nem merni. elkezdi érezni a felelősséget.

egy költő verseiből összeállított műsor mindig szubjektív. lehet  különböző tematikák szerint válogatni, szerencsére munkásságának gazdagsága mindezt megengedi.

nem állna össze két egymással megegyező ötven perces szöveg. mindannyian más verseket fűznénk láncba - vagy éppen a sorrendiség változna.

az ember mindig úgy mond el vagy olvas fel egy verset, amilyen ő maga. amilyen hangulattal, kedvvel, tudással, tapasztalattal bír az adott pillanatban.

egy verset - legyen az józsef attiláé vagy másé - lehet szenvedve, lehet szenvelegve mondani. lehet előadni, lehet szavalni, sőt, tolmácsolni is.

a vers az adott pillanatban azé, aki mondja. aki megtanulta, megrágta és kiköpte, aki értelmezte, mert érteni akarta, aki érzi vagy érezni véli, mi rejlik a   bizonyos sorrendben egymás mögé rakott szavak mögött.

ma is elborzadok, ha az irodalom órákon újra és újra elhangó ostoba kérdésre gondolok: mire gondolt a költő, amikor ezt a verset írta?

ki tudhatná? talán arra, hogy milyen finom illat száll át a szomszédból, jó ebéd lesz ott megint. vagy, hogy ma a kihordó gyűrve tette a postaládába az újságot. vagy hogy megint emelték a tej és a kenyér árát. vagy hogy milyen édesen kacagtak a gyerekek előző este a folyóparton. hm?

nem tudom, mire gondolt tegnap előadás közben balog józsef, fülöp józsef, geltz péter, hajduk gábor, molnár csaba, hudák zsófia és borbély brigitta.

csak azt tudom, hogy én végig rájuk.

rabul ejtették a gondolataimat, a figyelmemet, minden idegszálamat magukhoz vonzották, azzal, amit csináltak, amit és ahogyan mondtak.

csak azt tudom, hogy ma ébredéskor is rájuk gondoltam, arra, hogy milyen csodálatos az emberi elme, hogy milyen csodálatos előadásokat lehet létrehozni, és milyen kár, hogy az Andaxínház Suttogókja - Zsalakovics Anikó rendezésében - nem járja az országot rendhagyó irodalomóraként.

Mert velük és általuk sokkal közelebb kerülhetne mindenki József Attilához, akit úgy szeretünk, mint a szamárfülesre gyűrögtett irodalomkönyv fölött görnyedve a krétaszagú teremben, s vadul, ám egyre ürülő elmével azon gondolkozva: mit gondolt a költő, amikor ezt meg ezt a verset írta?

amikor a tegnap esti Suttogókra gondolok, melegség önti el a szívemet. gyöngéd szeretet mindazok iránt, akik ötven, hatvan, kilencven  percre képesek elvarázsolni a közönséget, azon belül is engem. ez egyébként a thealter számos előadásáról elmondható. ezért kívánok ennek a kamaszkorba érkezett fesztiválnak érzelemgazdag ifjú felnőttkort, és még legalább ugyan ilyen jó előadásokat.

csók, szereteteső

-- a webnapló írásához az Exicom Rendszerház Kft. (www.exicom.hu) biztosít nótbúkot --