négy, kásahegy

18:46

19:01

oleg és pero.

megszállotság nélkül, mondják nem érdemes színházat csinálni.

aprólékosan összerakott díszlet, mechanikus megoldások, minden a helyén.

régi varrógép zenél, néha csuklik egyet a harmonika.

a közönség szereti, ha szeretik.

a közönség szereti, ha ő is játszhat, ha játékra hívják.

a közönség - még a felnőtt is - szereti a bohócokat, még akkor is, ha őket látva néha inkább sírni kellene. mert olyan szomorúan vidor az egész.

a kásahegy története következik, hamarosan. de most futás a zsinába.

*

a nyarvogóknak üzenem, mint mondtam, nem vagyok profi fotós. közell lakó ámátőr vagyok. bizony, közel lakom a zsinagógához. de ennek persze semmi köze ahhoz, hogy továbbra sem fotózom, hanem csak nyomogatom a gombot.

a nyávogókat pedig arra kérem, ne nézzék meg a képeket, amiket csinálok, és ide felrakok. nem nekik szól.

csók, megbántotteső