Derevo és Pintér Béláék2006.07.19.
09:21
szenvedni attól, hogy másokat szenvedni látunk - menj és szerezz magadnak egy csőrt - gyilkolj meg lágyan - a toportyáni együttes frontembere - lefelé pöndörödő
2006., hétfő, július 17. - kedd, július 18.
23:31
csak szuperlatívuszokban lehet beszélni Pintér Béla és Társulata Anyám orra című előadásáról. a színészektől ezúttal is elnézést kérek, hogy a fényképezőgépemből időnként valahogyan előkerülő zöld fénnyel zavartam őket.
de kezdjük az elején.
a megnyitó után még hazarohantam, aztán megnéztem két előadást.
derevo: ketzal
minden kívánságom így teljesüljön.
az előadás végén a színészek kimentek, mi meg maradtunk ott sötétben, pontosabban egy reflektormegvilágította lenyugvó / felkelő nap gyenge fényében.
senki nem mozdult.
senki nem akart kimenni, senki nem akarta tapsra emelni a kezét.
ez az a pillanat: arcul csapatva. letaglózva, széjjel ütve.
azt, hogy a társulat a mexikói Quetzalcoatl legendáját dolgozza fel, olvashatjuk a thealter kiadványában. de szerintem mindenki mást látott a színpadon.
kő papír olló
nem látni semmit nem hallani semmit nem mondani semmit
szívét, nyelvét kitépni
félek a mások szenvedésétől, mégha fehér tornacipőben, fehér ruhában táncolnak is a színpadon. fájni kezd a gyomrom, ott van a torkomban az a gyűlöletes torokszorító érzés.
félek az őrülettől, a meztelen testektől, attól, amit az erőszak a nézők szeme láttára tehet velük.
félek bekötött szemű embereket látni, azok jutnak eszembe, akiket háborúkban közvetlen közelről fejbe lőnek
döbbenet és iszonyat az arcokon - nem csak az enyémen.
a testet ilyen nyíltan használni
a meztelen testet így megmutatni idegeneknek
mi más okozhat nagyobb szenvedést, mint a szenvedő emberi test látványa? a gúzsba kötöttség, a legyőzöttség
és még az sem ad feloldozást, ha önfeledt, boldog táncban merülnek el a színpadon a kintornás hangszerének muzsikájára a kopaszra borotvált, félmeztelen emberek
rettegés van és nincs feloldozás - vagy ha igen, csak átmeneti.
és az ember menjen haza, és feküdjön bele az ágyba úgy, hogy ne érezze magán a világ nyomorát.
pedig úgy kellene a megtisztulás, úgy kellene ringatózni csillagsátor alatt valami folyóban.
a színház az odaadás, önmagunk határainak feszegetése, legyőzése és feladása. a színház a végsőkig való kitárulkozás, a színház a szélsőség és a véglet.
ugyan, mit csinál egy madár, hóna alatt egy labdával?
hóna alá csapja, azátn dob egy gólt.
menj és szerezz magadnak egy piros csőrt!
és vége lett, és nem oltották fel a lámpákat. hallottam a mellettem ülők lélegzetét. ők az enyémet.
és csukott szemmel hátradőlhettünk, elmerülve képekben, időtlenségben.
*
kicsit kellett loholni, hogy átérjek a mars térre (hahó, a bejárat nem a főkapun van, hanem bal oldalon)
a pavilonban (nevezetesen az u-ban) klassz nézőteret építettek. forgószínpad, úúú, ez a kedvencem. Pintér Béla és Társulata, Anyám orra. Kiváló rendezés, szellemes, ötletes megoldások, nagyon jó szöveg - és nagyon jó színészek. Jó hanggal, gyönyörű, Kazinczy-díjat érdemlő kiejtéssel. Elképesztően finom humor, nagyon jó muzsika. szenzációs, zseniális. nemhiába. nemhiába. leakalappal. leakalappal. pintér bélaéstársulata, köszönjük szépen! és utólag gratu a posztért!
Sárkány Dóra azaz Szamosi Zsófia (kék ruhában), "halódó kultúránk egyik végvári vitéze..."
Enyedi Éva (hátul): "Én a toportyáni együttes frontembere vagyok." Egyébként pedig:
"Gyilkolj meg lágyan" (Killing mí szoftli...)
Szamosi Zsófi a és Deák Tamás
Deák Tamás, Szamosi Zsófia, Pintér Béla
*
láttam tegnap egy angyalt. (többet, de ezúttal az egyikről van szó)
kiváló zenész, de nem ez miatt figyeltem rá fel,
hanem ahogyan a lábujjacskái állnak.
sokáig néztem. az én lábam soha nem tud így állni.
pedig kipróbáltam itthon, még a cipőmet is levettem, ha lelóg az erkély széléről, akkor sem pöndörödik így lefelé. ezért tehát ez egy különleges láb.
na. asszem mára ennyi. a jutalom a nap végén (Sziámi-koncert) ezúttal kimaradt, elbénáztam itt a fényképek felrakásával.
*
búcsúzóul így éjfél után negyed órával megmutatom a nap legjobban sikerült fényképét is. természetesen én készítettem.
jó éjszakát.
csók, eső
ja és egy bónusz, a pintérbélaéstársulata remekül magyarított gyilkolj meg lágyan eredeti szövege:
FUGEES "Killing Me Softly"
Strumming dub plates with our fingers, Eliminate sounds with our song, Killing a sound boy with this sound, Killing a sound boy with this sound, Taking sound boys' lives with this dub, killing him softly with this sound. Strumming my pain with his fingers, singing my life with his words, Killing me softly with his song, killing me softly with his song, Telling my whole life with his words, killing me softly with his song. I heard he sang a good song, I heard he had a style, And so I came to see him and listen for a while. And there he was this young bwoy, stranger to my eyes, Strumming my pain with his fingers, Singing my life with his words, Killing me softly with his song, killing me softly with his song, telling my whole life with his words, killing me softly with his song. I felt all flushed with fever, embarrassed by the crowd, I felt he found my letters and read each one out loud. I prayed that he would finish, but he just kept right on strumming my pain with his fingers, singing my life with his words, Killing me softly with his song, killing me softly with his song, telling my whole life with his words, killing me softly with his song
Yo L-Boogie, take it to the bridge
Strumming my pain with his fingers, singing my life with his words, killing me softly with his song, killing me softly with his song, telling my whole life with his words, killing me softly with his song. Strumming my pain with his finger, yeah he was . . . shoutouts and fade.
*** 2006 júl 19. a killing mí szoftlival kapcsolatban meg kell tennem egy helyreigazítást, ahogyan tóth péter zoltán felhívta a figyelememe, a "killing me softly egy lori lieberman, (vagy ismertebb - későbbi - verzióban roberta flack) szám. a fugees csak a nagyon sokadik feldolgozó volt a sorban."
így igaz. bocs.
eső
- a webnapló írását az exicom rendszerház kft. (www.exicom.hu) notebookkal támogatja. -
|