maurits szalon

12:52

 Maurits szalon

az újvidéki festő, költő 10 éve dolgozik szegeden. nem szegedi szegedinek nevezi magát. klauzál téri műterem-lakását először nyitotta meg idegenek előtt - reméljük, nem utoljára. a kiállítás: ízelítő az elmúlt 15 évből.

feri lényei vagy kiszabadulni nem tudnka onnan, ahol léteznek, vagy bejutni nem tudnak a mi tereinkbe - mondta balog.

művészetében a háború egyrelől targédia volt, másfelől olyan motort indított be, ami megállíthatatlanul ontja ezeket a lényeket - mondta balog.

a verseiről:  nagyon keveset, nagyon kicsiket, de nagyon pontosan ír - mondta balog.

mintha a mátrixból szakadtak volna ki ezeke a fárjdalmias kis drótlények - gondolta eső.

a képeken rettenet, magány: a megélt háború minden idegszála ezeken a vásznakon végződik. és mégis, van benne valami gyermeki, valami ártatlan, amit még a háború sem tud némelyekből kiölni - gondolta eső.

ellenpontként pedig ott a vers, a szülői ház, a gyermekkor, az ómama állhatatos és önzetlen szeretete. vannak ajtók, amiket előbb-utóbb ki kell nyitni, ajtók, melyek arra valók, hogy belépjünk rajtuk. maurits ferenc ajtaja pont ezek közül való - gondolta eső.

áldott
hatalmas eperfánkról
szárítókötélen
csüngött
hintánk

kietlen nyaklánc

annára
ómama babot főzött

ettük
ettük
kovászos uborkával

sötétig

*

néma angyalok
lengnek
a kisduna felett

perzselő homokból
lesve
várjuk
a mennybemenetelt

ómama

a hátsóudvarban
rőzsét vagdal

a sötétség
műr szüremlik
vacsorára

*

a ringlófa
forró
árnyékában
ülve sírtunk
istvánkával

délután
temetik
ómamát

 ( a versek maurits ferenc szürkület, szürkületben című kötetében olvashatók)

 nyemcsok éva eső                                                                          nyemcsok.eva@citromail.hu