Search
 
  Program | About Thealter | Archive | Press | Links  
 

THEALTER / Festivalblog

 

News

bio thealter - vége van. vége van, na mondom! majdnem viszlát bőröndös song thealter - másképp lecsengés urbán andrás: pilinszky: urbi et orbi majdnem itt a vég - hallelúja a zsinában a hatodik napon - erre ki erre arany sir ű bárány pénteki három éjszakai woyzeck 5 kettőnek - fejből írt könyv megtámadták a thealter webnaplójának íróját megnyugtató érzés blogogó urbán amivel adós maradtam: ladányiék felfelé zuhanás szkotland jard báj hmg maurits szalon thealter - pekketek2 pekketek artus: sztélé megnyitottunk! kilövés már csak egy!!! már csak kettőt alszunk már csak hármat alszunk...

Videók

 

 

blogogó

2007.07.19.

18:27

még mindig a szerdáról.
a fesztivál harmadik napján már nagyon untuk a bogárinváziót. jutott a nyakunkba, a hajunkba, sőt, egy bátor egyed még a nadrágom szárába is bemászott, pont, amikor ladányi andreát fényképeztem.
 
szegénykék, biztosan a meleg elől menekülnek, csak közben elvesztették az eszüket.
 
amik eddig kimaradtak: a jó hír, hogy no mór pittyegő. ezt érti, aki érti.
 
a nap mondása - valamelyik előző napból:
a prózai színházi előadásokon többnyire unatkozni szoktam. ezt révész robi mondta nekem tollba.
hozzáteszem, de csak halkan: a thealteres előadásokon meg sóhajtozni.
de csak ha nincs, vagy kevés a fény.
van ez így az emberrel.
 
a halálos fáradtságon már túl vagyok, be kell látni: ebben a korban nehéz éjszakázni, hamar eljut az ember a mélypontra. a fráadtság először a szemet támadja meg, aztán jobb helyett ballal kell kukucskálni a keresőbe. nem látsz semmit, könnyezik, viszket.
aztán jön a nyak - éjjel már nehéz a gép -, a hát, elnehezülnek a lábaid, és csak egy ágyat szeretnél, amin álmatlan, mély alvásba szenderülhetsz.
lassulnak a reflexek, a kezedben remeg a fényképezőgép, de már káromkodni sincs kedved. (igaz, ami igaz: csúnyákat gondolni azért fáradtan is tud az ember.)
 
végül odajutsz a nap végén - vagy hajnalban a kezdetén - a géphez, szemezel a monitorral meg a fényképekkel (igen, vannak köztük fotók is), a képről meg visszanéznek rád azok, akiknek elloptad a lelkét.
a blogger lelkét ki lopja el?
 
pajtásaim a hőségben,
napok óta leng a blogogó, ti meg a fületek botját se mozdítjátok.
csak akkor, ha valamit hiányoltok.
de nem kell nyafogni, előbb utóbb minden felkerül (amit láttam), és végül mindenki megkapja, amit érdemel.
 
jó, jó, tudom, csak akkor fogtok blogot olvasni, ha már elmúlt a fesztivál, és otthon lesztek, visszazökkentek a hétköznapok kerékvágásába, vagy keréknyomába, szürke elbutultság borul rátok az íróasztalotoknál, gépiesen veritek a billentyűt, teszitek a dolgotokat.
 
és hopp, egyszer csak majd bevillan a thealter (ez a fless bekk érzés), és gyorsan megnézitek a blogot.
 
és akkor írok nekem e-mailt, ide: nyemcsok.eva@citromail.hu
 
el ne feledjétek!
  
a fesztivál a fényképezőgép-kezelőnek: képek és betűk sora.
szeretem a képeket, amiket összegyűjtögetek egy hét alatt. elveszem a darabból, azt, amit akarok. most már az enyém.
és szeretem a hangokat is, a mélyebb, a rekedtes férfihangokat, a bársonyos női hangokat, a néha bántó buta kacajt is szeretem hallani.
ezek a hangok évekkel később is visszaverődnek, ahogy a képek is visszajönnek.
 
 
mindenkinek a fejében van egy sötétkamra, ahonnan bármi bármikor előhívható.
de vannak olyanok is, akiknek a fejében sötét kamra van.
 
ordíts, ahogy a torkodon kifér.
 
 


to the top
 

2024 THEALTER

Imprint    Sitemap    Privacy policy   Sign in   Registration