 |
 |
 |
News
 |
What's onInformationSupported byPartnersExstasisGalleryThealter radio |
|
 |
|
|
 |
|
|
|
Videók
5 kettőnek - fejből írt könyv2007.07.20.
00:10 döbrei dénes - varga henrietta pilinszkyről és sheryl suttonról szól de nekem másról
legyen most ez az egy a kettőnek mert olyan szép volt. * most modok egy fejben írt mesét.
az előadás alatt íródott a fejembe.
ez az összetartozás meséje
*
egyszer egy faluban lakott egy leány meg egy legény.
a leánynak piros volt a körme a lábán
azt mondták róla, ez a jel magától az ördögtől való.
kerülték is a leányt a legények.
pedig az igazság az volt, hogy sok dinnyét evett,
szinte csak dinnyén élt, attól volt olyan piros a lába körme
a hóna alatt mindig egy dobozt szorongatott
 ez a legény, akiről mesélek, csak nem tudta a fejéből kiverni a leányt. mindig megakadt a szeme rajta, de elkerülte.
hátha igaz, amit a faluban mondanak.
de aztán úgy hozta a sors, hogy mégiscsak el kellett menjen mellette a templom oldalában.
 a leány a szeme sarkából mindig látta, hogy bámulja őt a legény.
elhatározta, hogy feleségül megy hozzá.
és amióta a világ világ, minden úgy történik, ahogy az asszonyok akarják.
 a leány szépen az ujja köré csavarta a legényt.
az akart is meg nem is,
de nem tudott szabadulni.
 amit isten egymásnak termetett, ember szét nem választhatja.
bármennyire is akarja azt az ember.
 az ember mindig csodálkozott milyen szép ez a leány
aztán egyszer, de csak egyszer megleste:
attól volt szép hogy az esőben mosakodott
 szerették egymást. az asszony
bármikor támaszkodhatott az urára
de az ura is rá.
a férfi a születésnapjára virágot vitt a feleségének.
 táncoltak is
  mint mondottam, szerették egymást.
de a férfi oldalát csak furdalta a kíváncsiság. egy napon megkérdezte a feleségét: minek ez a doboz neked?
 az asszony először összeráncolta a homlokát, nem akarta megmondani.
végül azt válaszolta: ebben vannak az álmaink és a terheink.
a terheket együtt cipelték.
 és néha a terheket az asszony egyedül cipelte
 volt olyan is, hogy az ember a terheket is meg az asszonyt is cipelte
 ilyenkor az ura mindig azt mondta neki: most már tudod hol a helyed. hát itt.
az asszony sírt egy kicsit.
 de aztán megszárogatta a szemét.
így volt.
tudta, hol a helye: az ura mellett
 aztán egy napon az ember elment learatni a búzát
és soha többé nem jött vissza
 |
|
| to the top | |
