tartuffe - respect, gyerekek!

23:53

Kaposvári Egyetem Művészeti Kar IV. évfolyam:
Moliére: Tartuffe (az előadást a Thealter U21 plusz kihelyezett helyszínén, a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban láttuk)
Fotók: Nyemcsok Éva Eső


háááát, igen, be kell valljam, aki nem foglalt előre jegyet a régi zsinába péntek estére a kaposvári diákok tartuffe-jére, az most nagyon bánthatja.

mert ma délután megnéztem szentesen az előadást, és ezzel ki is merítettem az éves három nevetés keretemet.
sőt, túlszárnyaltam.

sírva röhögtem.




a zsinában péntek (mindjárt holnap) estére már most teltház van, és nagyon nagy kár, most lehet elkezdeni sírni.

nem a klasszikus tartuffe volt, parti-nagy lajos dolgozta és aktualizálta a szöveget, időnként olyan poénbomba-sorozatokkal megszórva a közönséget, hogy csak kapkodtuk a fejünket.

"a pletyka vidrája úgyis szárnyra kap." - zseniális. "teszek a földi smúzra". és: "agyi kelmémben a gyanú mint varrótű, váltig motoz".




a kaposvári egyetem művészeti karának negyedik évfolyamos hallgatói hozták az elvártat, sőt, még annál is többet.

az egyetem három éve mutatkozott be a thealteren, azóta rendszeresen jönnek egy-egy darabbal - és mindig nagyszerűt nyújtanak.

kiváló karakterek, jó szövegmondás, ütősre kitartott fontos pillanatok, remek rendezés - és a színészzenekarról még nem is beszéltem. élték és bejátszották a teret, a darabban nem voltak üresjáratok. odatették magukat - és úgy tudtak rendhagyó tantermi előadást csinálni, ahogy azt csak kevesen képesek.

nagy büszkeség a szentesi horváth mihály gimnázium dráma tagozatának, hogy egykori növendékeiket is viszont láthatták a darabban.

persze, nem volt azért ez olyan vicces. a vakhit és a vakhit irányította balfékség véresen komoly, igenis élő és aktuális probléma. a történet négy felvonáson át közelít a vég felé, a balga orgon besétál a saját csapdájába, miközben tartuffe rendre kinevet a színpadról, hogy egy percre se felejtsük el: mi itt most egy hatalmas átvágásnak vagyunk szemtanúi. tartuffe nem sajnál sem energiát, sem a testét felkínálni a cél érdekében, miközben ájtatossági mutatója az egekig szárnyal.



és az ötödik felvonás nem kerül színpadra, parti-nagy lajos megírta ugyan, de nem publikálta sehol - nyitva hagyja a történetet. mi történik tartuffe-fel, orgonnal és családjával - nekünk kell magunkban eldönteni.




s miután az előadás végén bájosan tárják ki nekünk a terem ajtaját - "lehet hazamenni" felkiáltással -, bennünk még az lüketet, hogy mi maradnánk, hgoy nem lehetne még egy kicsit, csak egy órácskát ezt tovább nézni?

de nem lehet, menni kell.

respect, gyerekek, szép munka!