Napokkal ezelőtt elcsíptem beszélgetésfoszlányokat erről az előadásról, különös tekintettel arra, amiként a nézők próbálták magukban összehangolni a három vízilabdásnak öltözött fiú fotóját Csokonai Vitéz Mihállyal. Jómagam egészen távol kerültem attól, hogy bárminemű meglepettség fonja körbe az érzékszerveimet, hiszen ez egy alternatív színházi fesztivál, annak is a pimaszul fiatal korosztályának színe-java. A tegnapi előadásnak azonban sikerült itt-ott megbontania abbéli hitemet, hogy nem láthatok meglepően jó ötleteket. Csokonai nyelvezete fantasztikusan egyedi, mondjuk megértem, hogy ezért is fél talán a szakma nekiugrani, mert valljuk be nehéz például olyat, hogy
Ó, dugába dült remények! Ó, Legények ó, Legények! Ó Lipittlotty! szívem kínja Gonosz mindnyájatok csínja.
úgy tálalni, hogy szellemes ugyanakkor elgondolkodtató is legyen.
A Karnyóné egy jelenséget tár fel, amelyben a hazugság lételem, talán semmiféle cselekmény nem állna meg a lábán eszeveszett nagy hazudozók nélkül és Karnyóné története ezt eléggé kimaxolja. Ezek a hazugságok rövid időtartamra megnevettetik talán a közönséget, hosszútávon arra a következtetésre kényszerülök jutni, hogy az istenverte hazug emberek milyen könnyedén gyurmáznak az őket vakon szeretőkkel. Tündérmese, de valahol egy elképesztően szomorú korrajz az érzelmek lejárati idejéről és helytelen felhasználási módjáról. Egy mozdulattal szó szerint és átvitt értelemben is hol elvettek méltóságot, szerelmet, hol visszaadták, hol dobálták, hol magukhoz szorították. De még ilyen helyes, visszafogott mégis érzelemmel teli Karnyónét sem láttam még, percek alatt el lehetett vonatkoztatni attól, hogy akit a színpadon látok az egy huszonéves, úszósapkás, mély hangú srác. Meg attól is, amikor ez a Karnyófiú hirtelen porcelánbőrű Boriskává vedlik, míg Karnyóné egy leeresztett matracként leledzik halott gyanánt.
Ez kérem a szöveg ereje, Csokonai szuperképessége. Ettől kerül összhangba az a látvány, amelyet én is talán előbb képzelnék el egy Cindy Lauper klipben, mint az egyik leghíresebb magyar költő művének színpadi adaptációjában azzal a parádésan tragikomikus szöveggel, amit egynél jóval többször ajánlott elolvasni, hogy megértsük, mit is akar rétegeiben mondani. Csokonai nem hősökből és hősnőkből építkezik, neki ezek az apró, alattomos Tipptoppok és Lipittlottyok érdekesek apró és mohó vágyaikkal, amelyek persze hatalmas sebeket képesek ütni akár kortársaikba, akár a mai világ Karnyónéiba.
Webnapló
